Motiváció magamnak

Néha én is rászorulok egy kis motivációra. Vannak esetek amikor nehéz megtalálni, és nem segíthet más rajtunk mint saját magunk. Ha bejegyzést írok egy futóverseny élményeiről, mindig kell egy rövid idő, hogy tisztázzam magamban hogyan is értékelem. Vannak a pillanatnyi pozitív élmények, amik mögött azért megbújnak a kellemetlen érzések is.

Fura sport ez a futás. Bármennyire is közhelyes, önmagadnál kell jobbnak lenned. A fura benne az, hogy képes is vagyok rá. Nem sok olyan dolog van, amit huzamosabb ideig, ugyanolyan lelkesedéssel képes vagyok csinálni, akár szórakoztató vagy hasznos vagy legyen bármilyen hatással rám. Ha jól belegondolok egyedül a futás az amit kitartóan csinálok. Már három éve. Sok idő számomra. Az tesz boldoggá, hogy már látom magamon is a fejlődést, és mindezt a verseny hozta meg, ám még sem úgy, ahogy azt az ember megálmodja.

Egy a lakóhelyemen szervezett versenyen részt venni immár harmadik alkalommal nagyon nagy izgalom. A középmezőny végén kullogok, még is hiszem hogy ha nem nagyobb de legalább ugyanolyan izgalommal várom, és teljesítem a felkészülést, mint bárki aki részt vesz rajta. Idén is a fő célom az volt, hogy jobb legyek mint 2015-ben, a tavalyi 24:23-es időeredményemet csökkentsem, mi több 24 perc alá vigyem a 4 kilométeres távon. Az eredmény kihirdetéséig biztosnak éreztem, hogy sikerült elérni a célomat. Örültem, boldog voltam. Azután kitűzték az eredményeket és láttam a szánalmas eredményemet: 24:22. 1 másodperccel futottam be gyorsabban. Egy nyomorult másodperccel. Nem áltatom magam azzal, hogy de jó voltam, ha egyszer tudom magamról, hogy jobban is sikerülhetett volna. Hiába mondogatták a család és a barátok, hogy jó vagyok meg ügyes, ha magamról nem hiszem el, akkor addig másnak sem. Bármennyire is azt gondoltam, hogy nem adtam bele mindent, kellett valami kis apróságot keresnem ami erőt, motivációt adhat a továbbiakban. Ha az ember sokat sulykolja magába a negatív dolgokat, nehezen veszi fel újra kesztyűt - ez esetben a futócipőt. 

Gondolkodtam, sokat. Mi is lenne ez, mivel motiváljam önmagam? Mi mással is mint az elmúlt 5 hónappal. Az az öt hónap, amit edzéssel, futással töltöttem, hogy ezen a versenyen jól szerepelhessek. Az egész felkészülési időszak, amiben mindent belefektettem, bár nem azt az eredményt hozta mint terveztem, mègsem ment kárba. Tavalyi eredmény úgy sikerült, hogy minden maradék erőmet beleadva sikerült ez az eredmény. A végén elfáradtam, kimerültem, ziháltam. És idén? Olyan könnyen vittem végig ugyanazt a tempót, amin még magam is csodálkozom. Hogy ebben mi az öröm? Tudom, ha most is minden beleadta volna, akkor sikerül. De az örömöm abban lelem, hogy eddig ez a tempó az álom kategóriába tartozott, oda ahova csak kimerülve, levegőért kapkodva értem csak el. De mostantól benne vagyok. Sikerült az, amire vágytam, de nem vártam.

Ez az az érzés, amiért érdemes csinálni. Legyen az hobbi, sport vagy bármi. Ahogy irtam ezt a bejegyzést nem csak a sporttal kapcsolatos gondolatok keringtek. Mindezt át lehet ültetni a való életünkbe is. Egy zsúfolt nap után, egy gondokkal teli hét után hogyan kezdjünk újra neki. Önmagad motiválásánál nincs nagyobb erő. Csak higgy benne, hogy jobb leszel, mint aki tegnap voltál!