Nem lett egy hosszú bejegyzés, mint amilyennek szántam, de talán jobb is. Sokféle érzelem futott át rajtam, sok közüle személyes, amit csak a menyasszonynak tartogatok.
Lánybúcsú nélkül nincs esküvő, vagy fordítva?
A lényeg hogy eltelt a lánybúcsú, és elkövetkezhetett a nagy nap is, na de nem az enyém (még). Mennyi, de mennyi élménybeszámolót olvashatunk boldog menyasszonyoktól az esküvőjükről! Én elmesélem barátnőm esküvőjét az én szemszögemből!
Minden szervezést megelőzően egy hatalmas felkérést kaptam, mely barátnők között több mint felemelő érzés. Koszorúslány lehettem. Nem tudtam milyen feladatok várnak rám. Nem is igazán érdekelt, örültem a felkérésnek. Koszorúslánynak lenni nem egyszerű feladat, már csak azért sem, mert az lehet koszorúslány, aki igazán megérdemli. Ahogy a vőlegény, úgy a koszorúslány is a menyasszony szíve választottja. Igen is ki kell érdemelni, sokat kell tenni ezért. Nem azért lesz valaki koszorúslány, hogy jól mutasson az esküvőn menyasszony mellett.
Lánybúcsú nélkül nincs esküvő, vagy fordítva?
A lényeg hogy eltelt a lánybúcsú, és elkövetkezhetett a nagy nap is, na de nem az enyém (még). Mennyi, de mennyi élménybeszámolót olvashatunk boldog menyasszonyoktól az esküvőjükről! Én elmesélem barátnőm esküvőjét az én szemszögemből!
Minden szervezést megelőzően egy hatalmas felkérést kaptam, mely barátnők között több mint felemelő érzés. Koszorúslány lehettem. Nem tudtam milyen feladatok várnak rám. Nem is igazán érdekelt, örültem a felkérésnek. Koszorúslánynak lenni nem egyszerű feladat, már csak azért sem, mert az lehet koszorúslány, aki igazán megérdemli. Ahogy a vőlegény, úgy a koszorúslány is a menyasszony szíve választottja. Igen is ki kell érdemelni, sokat kell tenni ezért. Nem azért lesz valaki koszorúslány, hogy jól mutasson az esküvőn menyasszony mellett.
Hosszú hónapokon keresztül másról sem beszéltünk mint az esküvői előkészületekről, a díszekről, a helyszínekről, menyasszony öltözetéről, a forgatókönyvről. Néha a hátam közepére sem kívántam hogy ilyenekről beszélgessünk, nagyobb volt a gondom annál hogy eldöntsem milyen legyen a székszoknya. Ezért nem bánthatom, már csak azért sem mert remélem kis idő múlva ő maga is csak ezt fogja hallani tőlem, és visszakapja mindezt, persze jó értelemben. De nem csak ő vele volt szó mindig az esküvőről, hanem kedves koszorúslánytársammal is. Végén már nem tudtam eldönteni, hogy azért várom azt a bizonyos időpontot hogy vége legyen már, vagy az élmény átélése miatt. De inkább az utóbbi :)
De egy szó mint száz, ezek ellenére sok tapasztalatot szereztem és sok új dologgal ismerkedtem meg, ami hasznos lehet majd számomra!
Mikor megkaptam a felkérést, rágugliztam hogy mi is a feladata egy koszorúslánynak. Őszintén?? Elképedve olvastam a különböző weboldalakon, hogy mennyi dolga akadhat az esküvő teljes lebonyolításában. Itt azért van néhány olyan pont amivel nem igazán értenék egyet, jó magam se bíznék ennyi feladatot a saját esküvőmön a koszorúslányokra, nem azért mert nem bíznék bennük, hanem mert ez nem az ő feladatuk. Pl. a köszönő levelek a vendégeknek vagy éppen a nászúthoz történő készületek. Emberek, ez nem Amerika...
Mindezek ellenére, anélkül tudtuk mi a feladatunk hogy a menyasszonnyal erről beszéltünk volna.
- A lánybúcsú kimondottam koszorúslány feladat, bár a lánybúcsú megszervezése a barátok közös feladata volt, még is úgy éreztük, hogy valamilyen szinten a mi felelősségünk hogy minden úgy történjen ahogy a menyasszony szeretné. Erről bővebben már úgyis olvashattatok az előző bejegyzésemben.
- Természetesen az egész készülődésben való részvétel. Amikor egy egyébként is gyönyörű lányból, egy csodálatosan szép menyasszony születik. Segíteni az öltözködésben, az utolsó levegővételnél a fűző negyedik megszorításánál. Sose szorítottam még szuszt senkiből, de nagyon közel álltam hozzá....Jelentem a menyasszony illetve már menyecske még él! :)
- A vőlegény távol tartása a készülődés alatt. Minden eszköz bevethető. Konkrétan elzavarni! Ha eddig éveket várt erre a napra, most már igazán kibírhatná az a 2 percet míg elkészül a menyasszony, nem kell ezért negyed óránként rákérdezni hogy kész van-e.
- Menyasszonyt és környezetét komfortosabbá tenni. Ez alatt azt értem, minden rezdülésére figyelek, mikor mivel van gondja, ha éppen a kesztyű, vagy kiegészítő nem áll úgy. Gondot viselek a külsejére hogy minden derékszögben, párhuzamban álljon. Egy apró elmozdult tincs, egy elgörbülő flitter, minden katonás rendben. Mindenben a menyasszony mellett állni és végig kitartani. Kell a menyasszonynak egy olyan társ a sok hűhó közepette, akire elég ha ránéz és attól megnyugszik, és folytatódhat minden.
- Sajnos azt kell hogy mondjam, az esküvőt szervező éttermek mellékhelységei egyáltalán nem kompatibilisek egy menyasszonyi ruhával. Egyedül nem is lenne képes végrehajtani e feladatot a menyasszony, mert abból többféle baleset is adódhat. Ezt mindenki inkább maga képzelje el. De még így is tolatóradart, irányjelzőket szereltetnék egy ruhára, vagy a mellékhelységbe. Szóval ez több emberes feladat. Egy felkészült koszorúslánynak ez nem okozhat gondot!
- Mi lehet nagyobb feladat egy koszorúslánynak, mint az ifjú pár gyűrűit az anyakönyvvezető elé vinni. Több mint hatalmas felelősség és feladat. És én kiérdemeltem, bár lehet hogy legközelebb nem bízzák rám... Történt úgy, hogy a lányos háznál, folyamatosan szemmel tartottam a gyűrűpárnát rajta a gyűrűkkel. Az érkező vendégsereg sorra csodálta meg, egymás kezébe adva. Én mindvégig figyelemmel tartottam, táskám mellé helyeztem, ne hogy ott maradjon. Megérkezett a vőlegény, a lánykikérés ceremóniájára mindenki a ház elé ment, ennek végeztével indulhatott volna a nászmenet, ám de... Én még nyugalommal visszatértem a házba, hogy felkapom az értékes párnát és az összes többi holmimat, belépve láttam hogy a kis táskám mellett igencsak hiányzik valami. És akkor, mint akinek a fejéhez fegyvert tartanak, pánikba estem hogy hol vannak a gyűrűk! Ennyi szitkozódás, káromkodás még soha nem jött ki a számon, de én csak mondtam a magamét. Pánikomat sajnos nem tudtam véka alá rejteni, ugyanis kénytelen voltam a vőlegényt és menyasszonyt is megkérdezni, hogy nincs-e náluk a gyűrű. Talán nem kell mondanom, hogy mit gondolhatott rólam az ifjú pár. Rohangáltam föl s alá, mint a mérgezett egér. Kedves koszorúslánytársam újra megkérdezte a menyasszonyt hogy hova tette a gyűrűt legutoljára, mire a mögötte álló autóból a gondoskodó nagypapa kiszólt hogy nála van! Akkora követ még nem láthatott a világ, ami éppen lesett a vállamról. Immár végre elindulhatott a nászmenet. A polgármesteri hivatal előtt elkértem a kedves bácsitól a gyűrűket, válasza csak ennyi volt: "Jó az öreg a háznál!" A szertartás kezdetéig még megnézni se engedtem a gyűrűket!
Az esemény elteltével, mégis csak hiányzik a készülődési láz, az esküvő izgalma. Örülök hogy részese lehettem!
De egy szó mint száz, ezek ellenére sok tapasztalatot szereztem és sok új dologgal ismerkedtem meg, ami hasznos lehet majd számomra!
Mikor megkaptam a felkérést, rágugliztam hogy mi is a feladata egy koszorúslánynak. Őszintén?? Elképedve olvastam a különböző weboldalakon, hogy mennyi dolga akadhat az esküvő teljes lebonyolításában. Itt azért van néhány olyan pont amivel nem igazán értenék egyet, jó magam se bíznék ennyi feladatot a saját esküvőmön a koszorúslányokra, nem azért mert nem bíznék bennük, hanem mert ez nem az ő feladatuk. Pl. a köszönő levelek a vendégeknek vagy éppen a nászúthoz történő készületek. Emberek, ez nem Amerika...
Mindezek ellenére, anélkül tudtuk mi a feladatunk hogy a menyasszonnyal erről beszéltünk volna.
- A lánybúcsú kimondottam koszorúslány feladat, bár a lánybúcsú megszervezése a barátok közös feladata volt, még is úgy éreztük, hogy valamilyen szinten a mi felelősségünk hogy minden úgy történjen ahogy a menyasszony szeretné. Erről bővebben már úgyis olvashattatok az előző bejegyzésemben.
- Természetesen az egész készülődésben való részvétel. Amikor egy egyébként is gyönyörű lányból, egy csodálatosan szép menyasszony születik. Segíteni az öltözködésben, az utolsó levegővételnél a fűző negyedik megszorításánál. Sose szorítottam még szuszt senkiből, de nagyon közel álltam hozzá....Jelentem a menyasszony illetve már menyecske még él! :)
- A vőlegény távol tartása a készülődés alatt. Minden eszköz bevethető. Konkrétan elzavarni! Ha eddig éveket várt erre a napra, most már igazán kibírhatná az a 2 percet míg elkészül a menyasszony, nem kell ezért negyed óránként rákérdezni hogy kész van-e.
- Menyasszonyt és környezetét komfortosabbá tenni. Ez alatt azt értem, minden rezdülésére figyelek, mikor mivel van gondja, ha éppen a kesztyű, vagy kiegészítő nem áll úgy. Gondot viselek a külsejére hogy minden derékszögben, párhuzamban álljon. Egy apró elmozdult tincs, egy elgörbülő flitter, minden katonás rendben. Mindenben a menyasszony mellett állni és végig kitartani. Kell a menyasszonynak egy olyan társ a sok hűhó közepette, akire elég ha ránéz és attól megnyugszik, és folytatódhat minden.
- Sajnos azt kell hogy mondjam, az esküvőt szervező éttermek mellékhelységei egyáltalán nem kompatibilisek egy menyasszonyi ruhával. Egyedül nem is lenne képes végrehajtani e feladatot a menyasszony, mert abból többféle baleset is adódhat. Ezt mindenki inkább maga képzelje el. De még így is tolatóradart, irányjelzőket szereltetnék egy ruhára, vagy a mellékhelységbe. Szóval ez több emberes feladat. Egy felkészült koszorúslánynak ez nem okozhat gondot!
- Mi lehet nagyobb feladat egy koszorúslánynak, mint az ifjú pár gyűrűit az anyakönyvvezető elé vinni. Több mint hatalmas felelősség és feladat. És én kiérdemeltem, bár lehet hogy legközelebb nem bízzák rám... Történt úgy, hogy a lányos háznál, folyamatosan szemmel tartottam a gyűrűpárnát rajta a gyűrűkkel. Az érkező vendégsereg sorra csodálta meg, egymás kezébe adva. Én mindvégig figyelemmel tartottam, táskám mellé helyeztem, ne hogy ott maradjon. Megérkezett a vőlegény, a lánykikérés ceremóniájára mindenki a ház elé ment, ennek végeztével indulhatott volna a nászmenet, ám de... Én még nyugalommal visszatértem a házba, hogy felkapom az értékes párnát és az összes többi holmimat, belépve láttam hogy a kis táskám mellett igencsak hiányzik valami. És akkor, mint akinek a fejéhez fegyvert tartanak, pánikba estem hogy hol vannak a gyűrűk! Ennyi szitkozódás, káromkodás még soha nem jött ki a számon, de én csak mondtam a magamét. Pánikomat sajnos nem tudtam véka alá rejteni, ugyanis kénytelen voltam a vőlegényt és menyasszonyt is megkérdezni, hogy nincs-e náluk a gyűrű. Talán nem kell mondanom, hogy mit gondolhatott rólam az ifjú pár. Rohangáltam föl s alá, mint a mérgezett egér. Kedves koszorúslánytársam újra megkérdezte a menyasszonyt hogy hova tette a gyűrűt legutoljára, mire a mögötte álló autóból a gondoskodó nagypapa kiszólt hogy nála van! Akkora követ még nem láthatott a világ, ami éppen lesett a vállamról. Immár végre elindulhatott a nászmenet. A polgármesteri hivatal előtt elkértem a kedves bácsitól a gyűrűket, válasza csak ennyi volt: "Jó az öreg a háznál!" A szertartás kezdetéig még megnézni se engedtem a gyűrűket!
Az esemény elteltével, mégis csak hiányzik a készülődési láz, az esküvő izgalma. Örülök hogy részese lehettem!
Nagyon sok boldogságot kívánok Mr. és Mrs. Molnár
Szerény ajándékom az ifjú párnak
Szép napot mindenkinek!
Göndörke :)