Új év, új ember, új remények meg a többi bla-bla. Valóban ennyi lenne a titok? Ha egy új év kezdődik, valóban képesek vagyunk rá hogy új és jobb emberek legyünk, hogy változtassunk magunkon, hogy másokon, magunkon segítsünk?
Új évi fogadalom. Ez minden évben olyan menő, erről írni meg pláne. Jól hangzik, meg az emberben is egy fura lélekemelő érzés csendül fel. Itt a ideje változni. Amikor meg eljön a cselekvés pillanata, akkor hirtelen minden akarat elvész, és jönnek a kifogások. Az, hogy a fogadalmak jó része bukás lesz, nem olyan dolog amin felhördül az ember, általános tény. Még csak meg sem rezdülnek. Életmódváltás, önfelismerés ezek a legtrendibb fogadalmak. Blablablabla. Aztán mi lesz belőle? Semmi....
Mindezt eddig is tudtuk, tudjuk minden év elején. A változáshoz ne kelljen jeles esemény, csak mert a későbbiekben jól hangzik. Ezen kell változtatni, hogy a felismerés pillanata hasson rád, amikor rájössz másképp is cselekedhettél volna. Ne várj vele, hogy majd jövőre másképp csinálod, amint lehetőséged van rá javítsd a hibádat, tégy úgy ahogyan helyes. Tanulj a múlt hibáiból, ismerd fel a változásra érett dolgokat.
Jómagam inkább a számadás idejének érzem ezt az időszakot. Örömmel gondolok azokra a pillanatokra, eseményekre amik boldoggá és lélekben gazdagabbá tettek, és örömmel gondolok azokra is amik szomorúvá, olykor keserűvé tettek, mert abból csak tanultam. Nyilván ezáltal is új célok, új tervek kattognak a fejemben, de nem azért akarok változni, mert január elsejét írunk. Hanem mert itt és most kell, és készen állok a változásra.
A mindennapi csodák, a pozitív élmények, vagy éppen a szomorúság kólintson fejbe, hogy változtass magadon, a szokásaidon.