Rózsakert a türelemből.....

Türelmes embernek mondom magam, miközben legbelül háborgok, mint Petőfi tengere.

Szóval, hogy értsétek......

Ezt írja a szakkönyv: a magauralomnak, a lelki bátorságnak, nyugalomnak megőrzése oly körülmények közt, melyek e tulajdonságainak próbára teszik:

- cselekvőleg, ha az akadályok vissza nem riasztanak bennünket munkánkban (százszor újra kezdjük, amit elhibáztunk)
- szenvedőleg, ha kedvezőtlen körülmények közt sem esünk kétségbe, v. uralkodunk magunkon
Akiben ez a lelki magatartás elvvé, szokássá vált, az türelmes. A türelem nem azonos a közömbösséggel, mely nem érzi a szenvedést, az akadályokat, az eltérést. (Pallasz Nagylexikon)

Tehát egyrészt a várakozás, másrészt a tolerancia. Mikor érzem, hogy összecsapnak fejem fölött a hullámok, hamarabb elveszítem másokkal szemben a toleranciámat és türelmetlenné válok mindennel szemben. Ekkor érzem azt, a mindennapjaim egy nagyon mély gödörben tengődnek.

Nem mondom, hogy nekem sosem voltak gondjaim, de mindig sikerült hamar és pozitívan túllépnem, vagy megoldanom azokat. Most még is úgy érzem, hogy nekem semmi nem akar összejönni, semmire nem vagyok alkalmas. Millió meg egy indokom lenne rá, hogy ezért ki a hibás. Természetesen nem én, hanem a főnököm, aki agyon stresszeltet, munkán kívüli állandó rohanás, hogy minden időben elkészüljön, minden úgy legyen ahogyan kell, derékszögben, párhuzamban, és persze mindenkinek mosolyogva megfelelni. Másodpercek alatt felkapom bármin a vizet. Máson vagy máshol vezetem le a feszültséget. Ha nem úgy fényképez a telefon ahogy kell, azonnal földhöz vágnám, ha még egy percre be kell tennem a tejet a mikroba, csapkodva vitatkozok a mikroval, mert még mindig hideg, vagy nincs megfelelő kiegészítőm a kiválasztott ruhához, mert nincs egy rendes göncöm se. Szóval ilyen apró bosszankodások, amit olykor észre sem veszek, most azonnal marok miatta. Állandó munka, hajtás, ezernyi elvégezendő dolog, mégis mikor fekszem az ágyon fél órát, már azon idegesítem magam, hogy ebben a fél órában is tehettem volna valami hasznosabbat, a vége mindig ugyanaz, mindennel éppen hogy kész leszek, vagy már kések vele. És persze ezen is idegeskedem. Ilyenkor akarom a virágos kertemet macsétával szétzúzni.

Aki mindig a pozitív dolgokat igyekszik meglátni és megélni a mindennapokban, annak, azaz saját magamnak most, hogy adjak tanácsot?

- Első lépésként, meglássam magamban azt az embert, aki nem szeretek lenni. Az ez ellen törekvés visz ki a gödörből. "Csakazértis" jobb ember vagyok és legyek.

- Második. Előbb gondolkozzak, aztán cselekedjek. Fel kell mérnem annak a súlyát, ha elveszítem türelmemet, annak következtében mi várhat rám.

- Harmadik. A jövőm tervei azok, amik igyekezzenek arra sarkalni, hogy türelmesnek és másokkal szemben toleránsnak kell lennem. Közhely, de a lényeg, hogy ne a múltban éljek, hanem a jelenben, és a jövőre koncentráljak. Elérjem céljaimat bármi áron, még ha sírnom is kell miatta. 

- Végül. Vezessem le a felesleges energiát, vagy feszültséget. Pont azért, mert elegem van, mert nem bírom, mert nincs kedvem. Erősnek látszódhatunk magunk és mások szemében, ami valós erővel ruházhat fel.

Fel a fejjel türelem rózsát terem....

Göndörke