Általános és talán még középiskolában is nagy nehézségek árán készültek el az olykor éppen-hogy egy oldalas fogalmazásaim. Szép, kerek, nagy betűk, és elnyújtott mondatok, szépen kiadták a kötelező egy oldalt. "Nekem ez nem megy" - hangoztattam sokszor, és nem is ment. Szinte minden alkalommal, édesanyám volt a segítségemre. Nem az én műfajom az írás. Keveset olvastam, nem volt szókincsem amivel tudtam volna mit kezdeni. Igazán nem is éreztem, hogy szükségem lenne rá. Csak rizsázásnak gondoltam minden hasonlót. Hogy lehet oldalakat írni a semmiről? A semmiről nem is lehet. Minden másról, hosszú-hosszú oldalakat.
Éppen tegnap volt egy éve hogy első kis bejegyzésemet megírtam. Emlékszem arra a napra - még jó hogy csak egy éve telt el, ennyire csak nem öregszem - mikor szöget ütött a fejemben egy/a blog elindítása. Nagyon nem volt fogalmam róla. Mi is az a blog, hogyan is kell? Vannak szabályok? Miről írjak? Mi legyen a neve? Csupa kérdés volt bennem, mégis éreztem a késztetést, hogy írjak.
Egy kis statisztika az elmúlt egy évemről!
36 közzétett bejegyzés
4 függőben
2705 oldal megjelenítés
Legtöbbet olvasott bejegyzés Masni 559 oldalmegjelenítéssel
A lényeg hogy kiírhassam magamból amit csak akarok. Jót, rosszat. Elmondhassam mi foglalkoztat, miben tudok segítségére lenni másnak. Mi az ami dühít, mi az éppen boldoggá tesz. Elmondhassam, hogy masni imádó vagyok, hogy szeretek turkálóba járni, és hogy ezekben kik azok, akik velem együtt fanatikusak. Merre jártam a világban, milyen volt a Tátrában, vagy éppen Párizsban kirándulni. Írtam, vagy beszámoltam sportról, írtam önbizalom fejlesztő témákról. Írtam rövid és hosszú bejegyzéseket. Úgy akartam írni, hogy közben önmagam maradjak. Olyan kis göndörke, bohókás lány.
Ha most kezdeném el, máshogyan kezdeném. De akkor nem tudnék úgy írni, mint most. Tanít és formál az írás. Változtam miközben alkottam. Egy-egy bejegyzéshez utánajárás is szükséges volt. Tanultam szavakat, kifejezéseket. Rá kellett jönnöm mindig van mi tanulnom, habár már az iskolát jól kijártam. Nem tudtam milyen lesz ha olvassák, és én hogy milyen leszek.
"Nem volt könnyű elkezdeni írni. Miután végre megtettem, rájöttem, hogy ez a lehető legközvetlenebb kapcsolat azzal a részemmel, amelyről azt hittem, elveszett, és amelyben egyfolytában új dolgokat fedezek föl. Az írásban megvan a lehetőség, hogy egyszerre sok életet élj, bármelyik időben, bármilyen világban. Kielégíthetem a kutatás iránti lelkesedésem, de át is ugorhatom a tudomány szigorú határait. Beszélhetek a számomra fontos dolgokról, és valaki figyel rám. Csodálatos!"
(Virpi Hämeen-Anttila)