 |
| Forrás |
Minden nap próbálok jobb ember lenni, mint aki tegnap voltam. Napokban többször elém került a 7 fő bűn. Tévében, interneten, beszélgetésben. Valahogy addig furakodott az agyamba, míg elgondolkodtam valamelyik igaz lehet-e rám.
Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség. Ömagukban nem is számítanak nagy bűnnek, mégis súlyos bűnök forrása lehet.
Ellenséges indulat okozója, kárörvendés. Irigység. Az irigy ember szívesen hall rosszat a másikról, örül, ha bajba jut. Nehezen viseli mások sikereit, megszerzett javait. A jót elhallgatja, a jó szándékot kétségbe vonja. Na de csak olyat irigylünk, ami már kész és adott. Az odáigvezető utat, kemény munkát már nem, sőt le is nézzük. Semmi sem jó, ami nekünk van, a másé kell, olyan kell ami a másiknak is. Nehéz szabadulni ennek a bűvköréből. Naponta vetjük össze életünket másokéval. Képekből feltételezni, irigyelni a jót, a szépet, közben megfeledkezni, hogy senkinek sem fenékig tejfel az élete. Magunk életéből is csak a szépet mutatjuk, hogy irigykedjenek ránk. Várjuk az elismerő szavakat, pillantásokat, lájkokat. Sosem mutatjuk ki, hogy irigyek vagyunk, ez az a jellemvonás, amivel nem szívesen dicsekszünk.
Ebből következik a büszkeség elfajulása, gőg. Kevélység. Lenéz másokat, saját eredményeit pedig sokkal nagyobbra tartja. Elvárjuk, hogy büszkék legyenek ránk, hogy elismerjék amit véghez vittünk. Hátba veregessenek, nyíltan gratuláljanak. Jobb lenni másoknál, és azt az orruk alá dörgölni. Mindennapjainkban is megfigyelhetjük kevélységünket. Amikor elfordulunk azoktól, akik segítségre szorulnak, óckodunk egy munkától, kimérten mosolygunk másokra. Nem beszélünk a problémákról ami a másikkal kapcsolatban bánt, pontosan azért, mert azt gondoljuk hiábavaló lenne annak megvitatása. Úgy gondoljuk a jó szándék vezet, hogy nem akarjuk megbántani a másikat, de inkább arra mutat rá, hogy nem tartjuk érdemesnek arra, hogy megbeszéljük a problémákat.
Attól hogy bevallom, és vállalom rossz tulajdonságaimat, még nem segítettem magamon, nincs eltusolva a tény, hogy milyen ember is vagyok. De már jó az irány. Ne keressünk bűnbakot, ne hárítsuk a társadalomra, a környezetünkre a saját jellemhibánkat. Ha önmagunkat okoljuk, csak a magunkba roskadást kockáztatjuk. Az sem jó megoldás. Ismerjük fel, hogy változtatásra szorul jellemünk, és tegyünk is érte.
A 7 fő bűn megszegése önmagában nem visz kárhozatra. Ezek megismerése és átélése formálhat rajtunk. Mindazonáltal hogy negatív jellemvonások, hajtóerő lehet számunkra, ha jól használjuk. A kevélység és az irigység ösztönözhet arra, hogy megszerezhessem azt, ami a másiknak is van. Kitartóbbá tehet minket. Mindeközben ne feledkezünk meg a másikról, ne tapossunk át rajta saját érdekeinkért. Féken tartva e tulajdonságokat a jó irányába formálhat bennünket. Alázatossághoz és jó akaró szeretethez vezessen minket.
Hogy miért csak ezekről írtam, és hogy jutottam el idáig? Ezért:
Tűz és víz. Álnokok. Áskálódnak egymással szemben. Azt akarják hogy a másiknak rosszabb, nekik jobb legyen, bármi áron. Akár barátságok árán. Szitkozódások, fenyegetőzések, beszólogatások nap mint nap. Azért, mert éppen a másiknak jobban megy a szekér. Rosszallóan méregetni a másikat. Hencegni, felvágni érzelmi, tárgyi, vagy bármilyen javakkal. Sértő megjegyzéseket tenni ugyanezen dolgokra, persze nem nyíltan, csak úgy a háta mögött. Sokszor. Rossz érzés, lelkiismeretfurdalás keltése a másikban. Kétségbe vonni bármiféle jó szándékot, segítséget. Irigykedni.
Sok idő eltelt azóta, és talán ez már csak én fejemben van, csupán képzelem, és csak én viselkedek így. Nem ítelek, hogy ne ítéltessenek. Kevély, irigy voltam. Sajnálom.
Igyekszem, jobb ember lenni, mint aki tegnap voltam...