 |
| Forrás |
Az év azon időszaka amikor vásárolás olyan más. Önzetlen és felemelő. Noha mindig az az ember voltam, aki már december 1.-én is, és még december 24.-én is vásárolt ennek-annak ajándékot. Mégsem kapott el soha az ideg baj, a gyorsan múló hetek frusztrációja, vagy éppen a "kinekmitvegyek" pánikja. A mindennapi ember hajlamos rá. A tévé, a rádió, az utcai hirdetések ontják magukból, hogy elkezdődött a "roham", még jobban rányomva az emberre az őrület bélyegét. A média uralkodik rajtunk. Rohanni az idővel, elkészíteni mindent a karácsonyi asztalhoz, a fa alá, a vendégek részére. Csak egy valami marad ki: a lelkünket felkészíteni.
Az advent a karácsonyra való lelki felkészülés négy vasárnapot felölelő időszaka. Mit ér a drága ajándék, ha nincs a fa alatt a szeretet, a melegség. Lehet ez sablonos szövegként is értelmezni, de akkor is így van. Ha valaki szenteste akarja előhozni magából, az nem fog menni. Fáradtság és túlhajszolás telepszik majd rá. És alig várja, hogy mindennek vége legyen. Mindennek, amit annyira vártunk.
A várakozáshoz és készülődéshez is csak is úgy foghatunk neki, hogy először magunkban teremtjük meg a békét, a csendet, a meghittséget. Érezzük át a hangulatot, engedjük hogy magával ragadjon. Ez a fajta várakozás önmagában is boldogság.
Ahhoz, hogy másoknak adni tudjunk, az kell hogy nekünk is legyen. Az anyagias világunkban fontos, hogy tudjunk adni. És nem feltétlenül csak anyagi javakat. Adjunk egy kedves mosolyt, egy gesztust, egy kis segítséget. Megértést vagy egyszerűen megbocsájtást. A mérgelődő eladónak a boltban, a bunkó főnöknek, a hisztis kollegáknak, a pörlekedő szomszédnak, egy rászorulónak az utcán, egy öreg néninek a buszon.
Szívünk így telik meg majd mindazzal, amiről a karácsony szól.
A várakozáshoz és készülődéshez is csak is úgy foghatunk neki, hogy először magunkban teremtjük meg a békét, a csendet, a meghittséget. Érezzük át a hangulatot, engedjük hogy magával ragadjon. Ez a fajta várakozás önmagában is boldogság.
Ahhoz, hogy másoknak adni tudjunk, az kell hogy nekünk is legyen. Az anyagias világunkban fontos, hogy tudjunk adni. És nem feltétlenül csak anyagi javakat. Adjunk egy kedves mosolyt, egy gesztust, egy kis segítséget. Megértést vagy egyszerűen megbocsájtást. A mérgelődő eladónak a boltban, a bunkó főnöknek, a hisztis kollegáknak, a pörlekedő szomszédnak, egy rászorulónak az utcán, egy öreg néninek a buszon.
Szívünk így telik meg majd mindazzal, amiről a karácsony szól.
"A karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János)