Amióta az eszemet tudom, mindig az álomesküvőmet tervezgettem. Ahogy felnőttem úgy változtak az igények, a kívánságok. Sosem volt semmi konkrét, egyszerűen álmodoztam róla, két dolgot kivéve. Az egyik amit nagyon régen eldöntöttem, hogy melyik templomban és melyik lelkész adjon össze életem párjával. Végig kísért gyerekkoromban, és most is fontos része az életemnek. A másik, hogy amit magam is eltudok készíteni az esküvőre, az úgy legyen. A meghívók, az ültetőkártyák, az étlapok, az asztaldíszek mind-mind a saját munkám legyen. Akár 10, akár 20 éves voltam mindig izgalommal töltött el akár hányszor gondoltam rá, ha volt fiúm, ha nem. Most még sem izgulok, egy cseppet sem. Sem idegbajos, sem hisztérikus, sem örömteli izgalom nincs bennem. Egyszerűen várom. Először azt gondoltam magamban, hogy ez mennyire gáz, aki még az esküvője miatt sem izgul. Aztán rádöbbentem, hogy nem is kell izgulni. Mindennek meg van a maga ideje, az izgalmaké is.
 |
| Forrás |
* Kezdve onnan, hogy melyik országban tartsuk. Melyik rokonságot citáljuk át a másik országba. Távolság csupán 66 km, mégis át kell gondolni. Ezt aztán régi vágyam a templom, és a lelkész kérdése hamar el is döntötte. Magyarország, Mosonmagyaróvár, Evangélikus templom. A helyszín így már adott, a következő fontos kérdés az elszállásolás, utaztatás. Mivel nem vagyunk milliomosok, ezen még mindig gondolkodunk.
* Az étkezések száma. Igen ez is nagy dilemma, mert a szokványos magyar esküvőn egy vacsora, és egy éjféli vacsora van. A szomszédoknál egy uzsonna is be van iktatva, amolyan disznótoros. Sült hús, kolbász, hurka, még a templomi ceremóniát megelőzve, a lánykikéréssel egybekötve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lánykikérés nem minden esetben a lányos háznál történik, hanem a lakodalom (étterem) helyszínén, az egész násznép előtt történik meg. A násznép érkezéskor után helyet foglal, evészet-ivászat, miután jóllaktak, lezajlik a lánykikérés, a búcsúzkodás ceremóniája és vonulhat a násznép a templomba, és/vagy a polgármesteri hivatalba. Ez a megoldás is tetszett, mert akkor nem kell mindenkit kivezényelni a falumba, onnan vissza. (amolyan csikicsuki módra). Készülődésem helyszíne is az étterem hoteljében lesz, így evidensnek tűnt a lánykikérés helyszíne is, ám az uzsonáztatás még mindig nincs megoldva. Ami funkcióját tekintve nem is rossz, viszont a magyar éttermek erre nincsenek berendezkedve. Háromszori étkezés, háromszori teríték, csak néztek amikor megemlítettük. Meg kellett találni a köztes megoldást. Megoldásként az étterem egy másik termében szerveztünk állófogadást, sós süteményekkel, italokkal. A kivitelezésre még én is kíváncsi vagyok.
* Menyasszonytánc. Van is, meg nem is. Van, de nem olyan. Kislány korom óta beleégett az agyamba: "eladó a menyasszony ötszáért..." és én akartam, hogy legyen. Énekeljék, üssék a tálat, és az egész fíling. Sosem gondoltam, hogy ennek megvalósítása is okoz némi "gondot". Ugyanis a csallóközi falvakban a menyasszonytánc nem pénzért zajlik, egyszerűen mindenki táncol a menyasszonnyal. Magam sem akartam pénzhajhász módra kivitelezni, erre is kellett valami extra megoldás. De ezúttal olyan ami mindenkinek, újszerű és különleges. Készpénz helyett kaparós sorsjegyeket kérünk majd beledobni, abba a bizonyos tálba. Megmarad a hagyomány, nincs kínos zsebbe nyúlás, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.
Mindezek ellenére izgalmas a hagyományok összefésülése, egy kicsi pluszt ad az egész eseményhez, akár az ifjú párnak, akár a násznépnek.
Az alábbi linkeken bloggertársaim véleményét olvashatjátok a témában:
Mindezek ellenére izgalmas a hagyományok összefésülése, egy kicsi pluszt ad az egész eseményhez, akár az ifjú párnak, akár a násznépnek.
Az alábbi linkeken bloggertársaim véleményét olvashatjátok a témában:
Jó ötlet a sorsjegyezés :) nekem még papírpénzeket tűztek a ruhámra gombostűvel és fillérekkel dobáltak amiket össze kellett söpörni :)))) Jesszus ez nagyon rég történt, épp a napokban nevettünk rajta, amikor előkerült a fénykép, hogy olyan ötezres már rég nincs is forgalomban mint amit akkor "viseltem"... és a fillérek is a történelem homályába vesztek azóta... Emlékszem, hogy szédültem a rengeteg embertől, az egész egy őrült pörgés volt, tempós és vidám, rengeteget nevettünk. Hasonló jó hangulatot kívánok Nektek is a lagzihoz! No és hogy sok nyertes sorsjegy kerüljön a tálba! ;) :)
VálaszTörlésÓ de jó!!! Nagyon szívesen olvasnék többet róla! Nekünk is volt amolyan "vendégváró", fasírt, saláta meg pogácsa. A polgári meg a templomi között. Jó volt, nem lesz gond ! Azért nem izgulsz mert minden a legnagyobb rendben lesz! :)
VálaszTörlés