Már sokszor említettem, hogy két éve futok, de az igazi futóvilágba pár hónapja csöppentem csak bele. Bár ez még csak a part, mélyebbre is merészkedem majd. Minden napom, gondolatom, felesleges időm a futás körül forog. Kitölti az ürességet, megnyugtat, felbátorít. Mert ha futok mindig van mit ünnepelni. Mert ha felálltál és elindultál már győztél. Legyőzted mindazokat akik a kanapén tespednek, akik nem elég kitartóak, akiknél jobb vagy.
Leírhatatlan a hangulat, az eufória ami körülvesz egy versenyt. Mindkettő verseny nagyon nagy löketett adott a futós életemnek. Év elején egyet terveztem, most a második után, a harmadikra nevezek elő és nézem a versenynaptárat mikor, hol, mekkora távú versenyek lesznek, és melyek azok amik elérhetőek számomra.
Nemenként és kategóriánként is a középmezőnyt képviselem. Tavalyi énemet legyőztem mindkét versenyen. Amikor ott állok a tömegben, türelmetlenül várom a indulást. Még egyet kinézek a szurkolótáboromra, és elindulok. Kezdeti lendületből visszaveszek, beállok a saját tempómra. Sokan lehagynak, én is előzők meg embereket, ez mégsem számít. Sokat és tudatosan készültem a versenyekre. Érdekes mert míg a felkészülés alatt végig tudni akartam, mikor hány percnél és kilométernél tartok, úgy a versenyek alatt csak is zenét vittem magammal. Nem tudtam, és nem is akartam tudni hogy hol tartok, jobb vagyok-e, gyorsítanom kell-e. Csak a futásra akartam koncentrálni. Nem aggódni, csak futni, átérezni minden percet, kilométert. Mert a lényeg az, hogy végig csináljam.
Korábban azt gondoltam, hogy el vagyok versenyek nélkül is. Mindig meg volt a motiváció: karcsúság, kondíció, vagy a "csak úgy, mert szeretek futni". De ha előtted áll egy verseny időpontja minden edzés új értelmet nyer. Mert a versenyt nem mondhatod le, nem halaszthatod el, csak feladhatod. De olyat nem teszünk. Olyan fajta motiváció, mely leírhatatlan, megfogalmazhatatlan. Felállít egy lusta napon, amikor a hátad közepére kívánnál bármilyen mozgást. Cipőt húzol, és elindulsz. Mert bizonyítani akarsz másoknak, de leginkább magadnak.
Futáson keresztül példakép lehetsz, példaképeket találhatsz, barátságokat köthetsz. A futók sosem ellenfelek egymásnak, mind inkább társak, futótársak. Motiválják egymást újabb célok felé. Nyilván a nagy emberek nagy eredményei motiválhatnak egyeseket. Ők is az első lépésekkel kezdték, és büszkék lehetünk rájuk és ahová elértek. De engem mégis hidegen hagynak, inkább a hétköznapi emberek vagy ismerősök azok akikre felnézek. Akiknek hobbi a futás, és nem megélhetés. Most épp Kata személyében. Vele a futáson és blogon keresztül ismerkedtem meg. Első levelében ezt írta nekem: "nagy példa vagy nekem". Mérhetetlen boldogság és büszkeség ez számomra, még ha eredményeim eltörpülnek az övéi mellett. És most nekem is példaképem lett, hisz félmaratonra készül, csak úgy. Ahogy írja: "egy saját verseny". Maga miatt, mert meg akarja csinálni.
Hogy miért hangsúlyozom, hogy magadért futsz? A futás az egyetlen ami a lélekre is hatással van. A futásban nem is maga a tevékenységet szeretem, hanem amit ad azáltal. Az érzést, a kitartás, az akaraterőt. Lemehetünk egy konditerembe, elmehetünk csoportos órákra, hiába az érzés, hogy tettünk az egészségünkért, a futás más. Azt egyedül te végzed, nem segít senki, sem semmilyen eszköz. Rajtad múlik minden, szabad vagy, magad irányíthatsz mindent. Minden dicsőség a tied, egyedül a tied. A futás minden fájdalmával, pozitív hatásaival együtt fejleszt téged testileg, lelkileg. A legnagyobb ellenség nem az a futó, aki melletted rajtol, hanem Te magad. Hogy a felkészülés alatt belefekteted-e azt az energiát amivel legyőzheted magad. Ha ott állsz a rajtnál, sőt ha befutsz a célvonalon minden izzadságcsepp, minden ráfordított idő, pénz, energia megérte. Még akkor is ha cél után a fűben fekszel és majd kiköpöd a tüdőd. Mert megcsináltad, mert büszkék rád a szüleid, a barátaid, az ismerősök. És büszke lehetsz magadra is. Minden megtett kilométer, minden lefutott idő csak a Tied, és ezt nem vehetik el tőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése