Egy karácsonyi kívánság

Monotonná vált hétköznapokban, éppen hogy az idő múlását vettem csak észre. Alig pár perce váltott át őszbe a természet, mostanra már decembert írok, és az első gyertya is ég az adventi koszorún. Szeretem az adventi időszakot, mert mézeskalács és bejgli illat, a forralt bor melege és kis millió csillámpor áramlik mindenfelé. Fontos számomra, hogy advent alatt ne csak a lakást, a környezetet, hanem a lelkemet is fel tudjam készíteni.
De a vásárlás megszállottságától mentes tömeget és környezetet aligha találni. Munkahelyen is csak az akciók, a minél nagyobb profit elérése a cél ebben az időszakban. A munka kétszer annyi, és a stressz is, mind kiveszi az utolsó csepp erőt is az emberekből.

Amit most tényleg, igazán, szívből szeretnék karácsonyra, azt pénzen nem lehet vásárolni. Egy kis csendet, nyugalmat, és időt magamra, hogy lélekben eljussak oda, amiről a karácsony szól. Ha lelkem egyensúlyban van, sokkal nagyobb hasznára vagyok a környezetnek, mintha depisen, érzelmi viharok közt, feladatkupac tetején hallgatom más problémáját, és próbálnék jó pofát vágni. Lehet ez önző gondolat, de ha nem így teszek minden frusztrációm azokon csattan akiken nem szeretném.

Forrás

Megjegyzem ez az időszak más, mint a pár hónappal ez előtti. Most jól vagyok, így egyedül is. Nem dúlnak benne nagy viharok, amolyan hétköznapiak. Most kell, hogy magamra is figyeljek, a saját gondolataimra. Az egyedüllét segít, hogy lassacskán visszatérjek a hobbijaimhoz, amik hónapokon keresztül hiányoztak. Segít, hogy csak a saját problémáimra koncentrálhassak, hogy utolérjem magam a megannyi halogatott feladat között. Átlépjek azokon a problémákon amik visszahúznak. Ehhez egy kis csendre van szükség. A csend és az egyedüllét esélyt ad, hogy felfedezzem magamban a valódi boldogságot. Mi az, ami valóban boldoggá tesz, és mit tehetek mindezért. Távol a külső befolyásoktól, merjek önmagam lenni. Tisztázzak magamban minden olyan érzést, és terveket amikben nem voltam biztos, vagy nem mertem meglépni.

Forrás

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Szívemben és gondolataimban azért, ott vannak akiket szeretek, család, barátok és a többiek. De miért jó ez? Mert ez csak egy átmeneti állapot, és hiszem minden csak is a javunkra válik. Az egyedüllét alatt van ideje pihenni az agyunknak. Magunk urai lehetünk térben és időben. Elzárkózhatunk mások befolyásolásától, felszínre hozva saját véleményünket. Segít értékelni a mindennapok apró dolgait, amit a nagy hajtásban hajlamosak vagyunk nem észre venni.

Mert adni csak akkor lehet, ha van miből. Ha saját lelkünkben megtaláljuk, könnyebben osztjuk meg másokkal. Szeretet, megnyugvást, megértést.