Így kerekebb az élet

Egy tavaly faképnél hagyott bejegyzés ez a mai. Akkor még teljesen más okból kezdtem el. Más célokkal, más gondolatokkal. Mostanra ért meg bennem, hogy ily módon szavakba tudtam foglalni. És tulajdonképpen nem is az jött ki belőle, amiért akkor elkezdtem. Egy negatív bejegyzésből, egy pozitívat kreáltam.

A karácsonyi ünnepek és az új év meghozta azt a nyugalmat és erőt amivel képes vagyok most itt ülni és leírni. Azt hiszem elégszer elmondtam, hogy mennyire nem hiszek az új évi fogadalmakban, és mind csak áltatás önmagunk felé. De abban hiszek, hogy rossz időszak tapasztalatai mindennél motiválóbbak, hogy ne kerüljünk vissza abba a mély és sötét lyukba. És a sors furcsa fintora, hogy ez nálam épp január kettőre esett. Sose mosom le magamról, hogy nem az új év hozta magával, de nem is magyarázom.

Nehéz hónapok vannak mögöttem. Ilyen-olyan, boldog és egyben küzdelmes hónapok. Nem akarom hosszan ecsetelni, hogy min mentem keresztül. Amit tudtam, már leírtam korábban, így most ennek már nincs itt a helye, és már az ideje sem. A lényeg, hogy most itt vagyok, írok, élek, cselekszem. Újra ott vagyok, ahol lennem kell. Jelenben. Helyére tettem a rendetlenséget, hátra hagytam a negatív dolgokat.

Nézegetve a tavaly évi fitnesz naptáramat, összefüggést találtam az edzéseim elhanyagolásában és a teljes összeomlásomban. Mondjuk, ehhez nem sokat kellett valóban tanulmányozni, szinte "tudtam, csak nem sejtettem". Tudtam eddig is, hogy a lelkiállapotom és edzéseim mennyire összhangban vannak, még is csodálkoztam magamon, ha egy rossz nap után képes voltam még a tükörképemmel is összeveszni. Egyszerűsítve ha van edzés, akkor van hol levezetni azt a sok szennyet amit egész nap csak pakolok magamra.

Elcsépelt kifejezés az életmódváltás, és számomra túl sok mindent foglal magába. Túl frusztrálóan hat. Túl nagy volumenű nekem, hogy belefogjak. És valljuk be nem könnyű feladat. Bármikor is kényszernek érzem, akár saját a kényszer, képes vagyok feladni mindazt, amit addig végig csináltam, mert erőmön felüli. A horribilis változásokra sosem voltam felkészülve, legyen az élet bármilyen területén. Tulajdonképpen nem is ez történik bennem. Vágyom arra az önmagamra, aki egykor voltam, amikor kiegyensúlyozottnak éreztem magam, amikor kereknek az életem. Szépen lassan iktatom be / hozom vissza a hétköznapjaimba mindent, amitől én én vagyok, mindegy mennyi időbe telik. Észben tartva, hogy e nélkül hova jutnék, egykor hova jutottam.


Amint visszatért a mozgás az hétköznapjaimba annál jobban érzem magam, kevésbé rinyálok, szóval úgy tűnik most minden a helyén. Én is. Motiválóan hat rám, hogy mi mindenen túl vagyok már és mi vár még rám. Konditermi, aerobik edzések, futások, futóversenyek. Szépen telnek a rubrikák a bérletemben, és a naptáramban is. Van még mit javítani, mint például az étkezésen és a folyadék bevitelen, az edzések gyakoriságán. Eltelt egy hónap, változást még csak magamban érzek, magamon még nem sokat. De ez is több a semminél. Nyilván magam is vágyok a formás, karcsú és izmos alakra, úgy igazából sosem ezért edzettem. Hanem tényleg magamért, a lelkemért, a lelki egyensúlyomért, az egészségemért. Mert tartozom magamnak legalább ennyivel.

Úgy érzem, valamit akkor is elkezdtem, és minden mást vonz majd magával. Kiegyensúlyozottságot, boldogságot, hogy egyre kerekebb legyen az életem.

BETTER FOR IT