Helyzetjelentés #9

Forrás

Cikázik az agyamban a sok mondani való, azt sem tudom hol kezdjem. S mégis olyan jó úgy írni, hogy minden ami jön belőlem, érzelmek, gondolatok, amiket szavakká majd mondatokká és végül bejegyzéssé alakíthatok. Kicsit olyan mintha magammal beszélgetnék, csak közben a világ is olvashatja.

Helyzetjelentés. Nagyon érett már ez a bejegyzés, hogy elmondhassam mindenkinek, a világnak, hogy hogy vagyok. Hogy jól vagyok-e? Határozottan. Igen. Ha megkérdezik, sokkal boldogabban és őszintébben jön a válasz. Új ember lettem?! Kérdezem ezt magamtól is. Kicsit régi, kicsit új. Jól érzem magam a lelkemben és a testemben is. Igyekszem elhagyni a testi és lelki rossz szokásaimat. Nem felfalni egy zacskó cipszet, és két zacskó gumicukrot, és a bosszantó dolgokon tovább lépni, az apró örömöket viszont igyekszem észrevenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok ideges, szomorú, vagy megbántott. Az emberi érzelmeket nem lehet csak úgy magunk mögött hagyni, meg kell élni mindegyiket. Csak meg kell tanulni kezelni. Nem foglalkozok vele, órákon, napokon, heteken át, hogy aztán a lelkem homályába vesszen. Az adott pillanatban helyére rakom, lezárom. Most a legfontosabb, hogy örömömet leljem az apró csodákban. Ahogy Wass Albert is mondaná: "Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt!" Korábban is vallottam, az élet tele van apró boldogság morzsákkal, melyek ugyanúgy éltetnek nap mint nap, mint a kenyér morzsái. Nem mérgezem magam olyan dolgokkal, amik nem érdemlik meg, hogy foglalkozzak velük. Nem mérgelődöm, ha jön a hétfő, vagy hogy megint esik. A napok, az időjárás és rengeteng efféle dolog csak át meneti állapotok. Tenni ellenük nem tudok, épp ezért mindennél jobban koncentrálni kell az apró, lélekemelő pillanatokra, eseményekre.

És ha már helyzetjelentésről van szó, pár gondolatjel nekem is jutott, amiben örömömet lelhetem:

- Tavasz beköszöntével a blogom fejléce is kicsit megváltozott, bár az előző is alig egy éves volt, valahogy még is úgy éreztem változtatnom kell rajta, mert magam is változtam. Még jobban kifejezzen engem, és a blogomat. Kicsit otthonosabbá, kicsit olyanná mint az én göndör fürtös világom.

- Emellett rendezettebbé tettem az "irodámat", bár a káosz még mindig fel-felbukkan, de rajtam kívül alig, ha észre veszik. Beszereztem dossziékat, tárolókat, polcokat. Most nem egy helyen van ömlesztve minden, hanem, külön-külön van. Majdnem megtalálok mindent elsőre. Nálam már ennek is örülni kell, és örülök is.

Forrás

- Az Lélegzet Magazin instagram oldalán egy megjegyzésemet közzé tették. Hihetetlen boldogság. És az is ha egy álmos reggelen, elsőre eltalálod a lekvárt.

- Sok sok év halogatás után kezembe vettem az egyik fontos, (még ha nem is a legfontosabb) könyvet, ami meghatározza majd az életem. Ez pedig az interaktív kresz könyv. Minden év végén azt mondogattam, hogy majd tavasszal elkezdem, úgy látszik erre a tavaszra kellett várnom. Újra visszazökkeni a tanulós időszakba. Nem mondom hogy könnyű, de csak egyszer kell jól megcsinálni.

- Blogom két díjat is kapott. Őszintén megvallva sokat ábrándoztam már, hogy elismerjenek ilyen módon. Nos azért nem olyan mintha Capribogyó kapná meg az Oscart, de azért hasonló az érzés. Ezúton is még egyszer köszönöm azoknak akik megtiszteltek a díjakkal. András, Szonja és Verus ;)

Zsúfolt heteket élek meg mostanában, szinte minden napra jut valami. Edzek, futok, blogolok, fotózok, tanulok, dolgozom és mindeközben élvezem az életet a férjemmel, a családommal, a barátaimmal. Látszik a testemen és látszik a lelkemen is. Ez az ami most boldoggá tesz. Zsúfolt, de rendszer van benne.  És nem hiányzott más mint egy rendszer mely a helyén tartja a dolgokat és engem is. Ha mindezek nem lennének, újra egyedül, magányosan, begubozva siránkoznék, valamelyik szoba sarkában. De nem teszem, mert nem éri meg. Fontos, hogy most ne omoljak össze, ne esek bele a tavalyi hibába. Bár a 6. munkanap után már úgy rogyok össze a hétvégén, mint egy rongy és az alváson kívül nem sok mindenre van erőm, mégis jól esik, mint például a pénteki edzés. 12 óra agyzsibbadásos túlóra után a legjobb levezetés volt egy másfél órás edzés. Otthon szinte összeestem, de akkor is azt mondom megérte.  Nem éri meg az, hogy elpazaroljam az életemet, az időmet a siránkozásra. Itt és most kell élni, úgy ahogy akarok, ahogy tudok. Ezen munkálkodom most.

Szép napot mindenkinek!