Búcsú Párizstól....

Cím miatt annyira ne rohanjunk a végére. Utazásunk harmadik és egyben utolsó reggelén ébredtünk Párizsban. Ma legfőbb program, a szabadprogram.
A szállásról a busz elvitt a belvárosba. Ahogy a buszról leszálltunk birtokba vehettük a várost. A csapat egyik fele a Pantheonhoz igyekezett az idegenvezetővel, míg a másik Disneylandbe. Mi az első csapattal tartottunk. Nekünk még nem volt elég Párizsból. Nem mondom, hogy nem választatottam volna én is Disneylandet, de így utólag belegondolva, kár lett volna kihagyni a sajátos városnézést.

Idegenvezetőnk a Pathenonnál, még mondott pár érdekességet. Itt található híres francia művészek, irodalmárok nyughelye. Párom és jómagam nem voltunk belül, egyedül engedtük be barátnőmet. Míg ő benn nézegette  többek között Victor Hugo, Emile Zola nyughelyét, addig mi a Pantheon melletti templomba tettünk egy kört.

Ezután kezdődött az igazi szabadprogram, hárman vágtunk neki Párizsnak. A már sokat járt utcákon könnyen eligazodtunk. Nagyon jó időnk volt, ki is használtuk. Visszaérve érintettük még egyszer a Notre Dame-ot. 

Mivel nagy távolságokat kellett volna megtennünk, úgy gondoltuk tegyük meg tömegközlekedéssel. Korábban az idegenvezető ellátott tanácsokkal, hogy hova menjünk, melyik metróra szálljunk, és hol szálljuk majd ki. Na ebből csak a felszálló helyet sikerült teljesítenünk. Annyit mondok erről, hogy mi "piros A" jelű metrót kerestünk, ehhez képest "sárga 1" jelűvel utaztunk. Végpont ugyanaz lett hál'isten. A Diadalív és a Champs Elysées. Méreg drága boltok kirakatát bámultuk és fotóztuk.

A Champs Elysées-ről lefordulva a Szajna-partig mentünk. Majd a folyó mentén az Eiffel-toronyig. A vízpart, az őszi levelek és a távolban az Eiffel-torony ismét hatalmába kerített. Nem foglalkoztam a többiekkel, csak gázoltam az avarban és csendben figyeltem.

Elértünk a Trocadero térre, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik a toronyra. Turisták tömkelege, mindenki csak fotóz, vagy fotózkodik. Ahogy mi is. Az otthon jól átgondol és kivitelezett pózok elmaradhatatlanok voltak.

Lassan ezt a látvány is magunk mögött kellett hagynunk. Vissza kell érni időben a buszhoz. Kényelmünk szempontjából újra egy tömegközeledési eszközt választottunk. Ez megint nem ment olyan simán, mint akartuk. Az első metrós úton felbátorodva, újra egy metrót megállót kerestünk. De hiába, bújtuk a térképet, kérdeztünk turistákat, francia rendőrt. Mindenki egy azon irányba küldött, de metró sehol. Egy RER nevű megállót találtunk. Később kiderült, hogy az is egy tömegközlekedési eszköz. Most már mi is tudjuk. Lényeg a lényeg, oda vitt ahova mi akartuk. Izgalmas volt, ugyanis két szintes volt. A felső szintjén rá láttál a Szajnára és a városra, az alsó szinten pedig metró hangulat volt.

Végállomásunk a d'Orsay Múzeum volt. Csak kívülről csodáltuk. Ezután átszeltük még egyszer a Türelliák kertjét és a Louvre-t. A Rue de Rivoli-ról több szatyornyi ajándékkal tértünk vissza a buszunkhoz. Hál'isten dugót kaptunk. Hogy miért örültünk ennek? A csigatempó alatt még utoljára megcsodálhattuk esti kivilágításban a Szajna-partján lévő épületeket...

Amit még tudni kell! Jó pár hónapja barátnőmmel lelkes követője vagyunk Sanyinak a bagolynak. A blogon most már hagyománnyá nőtte ki magát hogy Sanyit mindenhova elviszik az olvasók és lefényképezik. Mi is így tettünk. Gondosan megszerkesztett képpel fotóztuk, ahol csak lehetett. A blog szerkesztője megtisztelt bennünket hogy feltöltötte az albumába. Sanyi a világ körül!!!

Eltelt a három nap. Indulhatunk haza. Tele élménnyel és ajándékkal. Bármikor visszatérnék..........