Október 27. Vasárnap. Ébredés. Óra visszaállítás. Készülődés. Bepakolás. Utolsó ellenőrzések hogy a legfontosabb dolgok megvannak-e. Indulhatunk.
Kedves barátnőm, Kriszti által sikerült a párizsi, buszos kiránduláson részt vennünk. Korai csavar a történetben hogy az utazási iroda Pécsről indította a kirándulást. Hosszú történet. A busz útvonala érintette Sopront, itt él nagybátyám, így az ő segítségével megoldható volt a közelebbi felszállásunk.
A busz 10 órakor indult Pécsről, délután fél 3-ra ért Sopronba. Míg mi fitten, és izgatottan szálltunk fel, a már fent lévők alig várták hogy leszálljanak. Pár óra elteltével már mi is türelmetlenek voltunk. Besötétedésig napsütéses időben és csodaszép látványban részesülhettünk Ausztria tájain. Soprontól egy 18 órás busz út várt ránk, mondhatni nem a legkényelmesebb pozícióba. Aki engem ismer az tudja hogy bármilyen járművön, bármilyen pozícióba képes vagyok elaludni egy-két órácskára. Az alvással nekem nem sok gondom volt, viszont felébredve én is éreztem minden porcikámat, de egy kis nyújtózás után könnyen tovább aludtam az utat. Besötétedésig gyorsan telt az idő, bámészkodtunk, ismerkedtünk, beszélgettünk, filmet néztük. Később alig akart telni az idő. Németország határához közel hatalmas vihar tombolt, esett, fújt a szél. Nehéz volt így pihenni. Újra és újra feltört bennünk az izgalom, hogy közeledünk úti célunkhoz. Reggel 6 óra. Világosodott. Francia talaj volt a lábunk alatt. Hiába voltunk meggyötörve és megfáradva, a tudattól, hogy közel van Párizs, már nem tudtunk aludni. Az üvegre tapadva bámultunk....
8 óra felé megláttuk Párizst. Izgatottak voltunk, hogy mikor látunk meg egy-egy híres épületet. Első megállónk a Concord tér, az egyetértés tere. Egy hatalmas tér, körforgalommal, jelzőlámpákkal. Buszból úgy láttuk hogy mindenki arra megy amerre akar. És tényleg!!! Nem voltak felfestve fehér vonalak, csak néhány tábla, hogy merre nem szabad fordulni, a többi meg mindegy, mész amerre látsz. A franciák nem is csináltak ebből problémát, buszsofőrjeink is hamar alkalmazkodtak az szokásokhoz. Mindegy volt a lámpa színe, vagy a tábla utasítása. Izgi volt.....
A Concord térről, a Tülleriák kertjén át vettünk sétánkat. Az eső szemerkélt, de valahogy nem érdekelt, tátott szájjal mentem, párom meg vadul fotózott minden fűt, fát, bokrot. Így is gyönyörű volt.
Megérkeztünk a Louvre Múzeumhoz, kívülről pont olyan amilyennek elképzeltem. Hatalmas, szemet gyönyörködtető és izgalmas még is titokzatos. Laza egy órás sorban állás után, megkaptuk a jegyünket, térképet vettünk magunkhoz és neki vágtunk a múzeumnak. Bőven volt időnk nézelődni, nem is siettünk. Kezdeti izgalom később alább hagyott. Eltévedtünk, vagy valami ilyesmi. Tudtuk hol vagyunk, csak azt nem tudtuk, hogy ahova menni akarunk merre menjünk. 4 szintes múzeum, olykor félemeletekkel. Nem mindig tudtuk melyik szintem is vagyunk. Hamarosan rá kellett jönnünk, hogy az idő nem elég mindent látni, így nézzük meg azokat ami valóban érdekel. A Mona Lisát, a milói Vénuszt, és Hamurabbi törvényoszlopát kerestük. Nem volt egyszerű menet. Mikor már feladtuk hogy nem látjuk a Milói Vénuszt, belépve egy terembe jó hogy fel nem döntöttük. Míg ezeket kerestük, sok kultúrának láthattuk az ereklyéit, korok festményeit. Jó érzés volt itt sétálgatni. Lassan letelt az erre szánt idő. Mire kiértünk a nap is kisütött.
Múzeum után a város egy részének épületeit néztük meg. Többek között a Városháza épülete, a Notre Dame, a Pompideu központ. Idegenvezetőnk aki egyben történelemtanár is, mindig érdekes történeteket mesélt az épületekről. Ha ilyen lett volna a töri órám biztos jobban érdekelt volna. A Notre Dame egy kis szigeten van a Szajnán, az egyik összekötő hídjára egy apró lakatot helyeztünk el. Te jó ég, mennyit izgultunk e miatt is. Nem is volt hely már a hídon, lakatok már egymás fonódva lógtak, ahogy a mienk is!
Délután 2 órától este 6-ig hatalmas területet jártunk be. A hosszú városi séta után vissza tértünk a Concord térre a buszhoz, és elmentünk a szállásra. A szállásunk neve Hotel Formula 1. Hogy valóban köze van-e a Forma 1-hez azt nem tudom. Egy 2*3 méteres szobát kell elképzelni, egy franciaággyal, mosdó kagylóval és egy kis asztallal. Nem túl nagy, alvásra pont elég. Viszont örültünk hogy vízszintesen aludhattunk.
Kezdődhet egy újabb nap.........
Délután 2 órától este 6-ig hatalmas területet jártunk be. A hosszú városi séta után vissza tértünk a Concord térre a buszhoz, és elmentünk a szállásra. A szállásunk neve Hotel Formula 1. Hogy valóban köze van-e a Forma 1-hez azt nem tudom. Egy 2*3 méteres szobát kell elképzelni, egy franciaággyal, mosdó kagylóval és egy kis asztallal. Nem túl nagy, alvásra pont elég. Viszont örültünk hogy vízszintesen aludhattunk.
Kezdődhet egy újabb nap.........