Még el sem indultunk......

Még el sem indultunk, de már majd kiugrottam a bőrömből. Hónapokkal az utazás előtt minden napom, minden gondolatom Párizs körül forgott. Mi lesz ott, mit vigyek, mit vegyek fel, sok minden volt amit el kellett intéznem, vagy megvennem. Az egészséges izgalom járt át minden nap amikor egyre közelebb került az időpont. 

Mindent előre átgondoltam, megvásároltam, hogy ne kelljen bármiben is hiányt szenvednem. Az utazáshoz tartozik, hogy a Párizsban hordani kívánt outfittjeimmel még a barátnőimet és édesanyámat is sikerült kiakasztanom. Szekrényem előtt állva csak lestem és bánkódtam, hogy semmi göncöm sincs ami Párizshoz méltó lenne. Ezt most már másképp látom, a későbbiekben meg is magyarázom. Ám mégse vehetek egy teljes ruhatárat, amit majd magammal viszek, így mégis csak meglévőkből hoztam össze. Nem kell semmi extrára gondolni, nem is volt az, a kedvenceimet vettem fel. Viszont voltak olyan ruhadarabok amit feltétlenül meg kellett szereznem és magammal vinnem. Az időjárást nem lehetett kiszámolni, fel kellett készülni a hűsebb, vagy esős napokra is. Nagy méretű, de divatos táska és egy csinos de kényelmes cipő elengedhetetlen volt. Szerencsémre kis költség ráfordítással, és viszonylag gyorsan be is tudtam szerezni. 

Kabátok után viszont hetekig-hónapokig kajtattam. Kell egy, ha csak kicsit hűvösebb az idő, és kell egy, ha esik és nagyon hideg van. Más lehet már ráncolná a homlokát, de én már csak ilyen vagyok! Szükségem volt ezekre.

Reménykedve a párizsi kellemes őszi időjárásba egy farmer boleró vagy kiskabát után néztem. Remélve, hogy időt és pénzt spórolok meg interneten kerestem kabátot. Lakóhelyem közelébe persze senkinek nincs megfelelő, ha meg van, drága pénzért. Sok kutatás eredménye, hogy az ország másik végében találtam olyat ami tökéletes. Megfelelő szín, tökéletes méret, nem túl drága és még masni is van rajta. Kell ennél több? Kaptam az alkalmon, e-mail oda-vissza, a kabát meg van még, előre utalással az enyém lehet. Kicsit bennem volt a félsz, hogy bukom a pénzt, de valahogy jobban vágytam a kabátra mint bármi másra, így nagyon bizakodó voltam. E-mailben az eladóval folyamatosan egyeztettünk, megírta, hogy megvan a pénz, és fel is adta a postán a ruhát, az ajánlott levél igazolását meg elküldte bizonyítékként. Mint a gyerekek a Mikulást, úgy vártam a postást az ajándékommal. Az érkezés napján sajnos nem voltam otthon, tudtam is ezt előre így reggeltájt betelefonáltam a postára hogy érkezett-e csomagom, az felelték: Nem. Aggódni kezdtem hogy átvertek. Késő délután értem csak haza. Belépve az ajtón mi fogad az asztalon? Egy értesítés hogy érkezett "valamim" és átvehetem a postán. Pechemre péntek volt, zárás után, ezáltal csak hétfőn vehetem fel. Egész hétvégén tiszta dilis voltam. Elérkezett a hétfő. Délelőtt dolgoztam így munkahelyemről újra érdeklődtem a csomagom felől! Válasz az volt hogy nem érkezett csomag! Mi az hogy nem érkezett? De hát van értesítésem hogy kaptam valamit? Rövid csönd a telefonban, aztán megszólal a hölgy, hogy nem csomagot, hanem levelet kaptam! Pillogtam nagyokat, levegőt alig vettem, na tessék csak átvertek. Délután munkából hazatérve egyből a postára. És csodák csodájára mit kaptam? Egy nagyon vastag A/4-es borítékba volt belehajtogatva a kabátom. Csak zubogtak le a sziklák a szívemről. Később kiderült hogy az a csomag, amit csomagként adnak fel, és az a levél amit levélként adnak fel. Lényeg a lényeg, hogy egy hét alatt kezemben tartottam a farmer bolerómat.

Másik kabát amit hetekig kerestem egy camel vagy camel árnyalatú színű bőrkabát. Ez sem volt egy könnyű menet, de kevesebb izgalommal járt. Szintén az internet segítségével keresgettem. Két kép is felkeltette érdeklődésemet, mindkettő használt, de jó állapotú, és árban is megfelelő. Írtam is a vevőknek. Amíg nem kaptam választ addig nem is kerestem tovább. Hiba volt. Elpocsékoltam egy hetet azzal hogy vártam, hogy azt kapjam válaszul hogy már eladták. Na tessék, kezdhettem előről, utazás előtt egy héttel. Már nem számított mennyiért meg honnan, csak legyen. Aztán feladtam a keresgélést. Közösségi oldal egy csoportjába írtam ki, hogy mit keresek. Meglepetésemre és örömömre jöttek is jelentkezők. Képeket küldtek, én meg csak válogattam. Nekünk nőknek, akiknek kifogyhatatlan színkódunk van, mégis sokak nincsenek tisztában a camel szín fogalmával, volt hogy majdnem narancssárgát ajánlottak fel. Ember!!! Camel színűt keresek! Érteeeeed? CAMEL!!! TEVE!!! :) Volt egy ami képen nagyon tetszett, meg is beszéltem a találkozót, mivel én vagyok a vevő felajánlottam, hogy elmegyek érte, tőlünk olyan 15 km-re. Ha ennyit kell utazni, akkor is megéri. Odaértem, felpróbáltam, kicsi volt rám, nagyon sajnáltam. Onnan még nem mentem egyből haza, hétvége lévén csavarogtam a párommal kicsit. Hazaérve kérdőn néznek rám a szüleim. Te leány, a kabátod, a telefonod meg a többi cuccod hol van?? Igen mindenemet otthagytam a csajszinál, újabb 30 km oda-vissza és még kabátom sincs, ami volt azt meg elhagyom. Nesze. De rendes volt tőle, mert ő hívta a szüleim, és a párom telefonját is. Innen is köszi még egyszer :) Mindegy, kezdtem megbékélni, hogy nem lesz....  Utazás előtti nap írtak hogy lenne egy. Pont abban a faluban, ahova a barátnőmért is megyünk. Több se kellett, mindent leszerveztem, hogy még indulás előtt odaérjek. A szín, a fazon, a méret, az ár tökéletes. Gondolkodás nélkül vettem, vittem!

Ősz a kedvenc évszakom, így az ősz színei most nagy favoritok nálam. Utazásra meglettek a kabátjaim, kényelmes és csinos bokacsizma, és egy divatos barna steppelt táska. Több se kellett az örömhöz. Mindenem megvolt amit akartam, hogy velem legyen Párizsban.

Gondosan megszerkesztett listámmal nincs olyan, amit itthon hagyjak. Az első alkalom volt hogy nem a fél ruhatáram volt a táskámba. Kozmetikumokból beszereztem a kis kiszerelésűeket. Méretükhöz képest nem voltak olcsó, de az utazás és a pakolás szempontjából nagyon is megérte. Előre kitalált szettjeimmel, csak annyi ruha volt nálam amire feltétlen szükségem volt. Büszke voltam magamra. Lista szerint mindent elraktam.
Anyuuuuuu, mit fogok itthon hagyni????? Édesanyám kapásból három olyan dolgot mondott ami nekem eszembe sem jutott, viszont szitkozódtam volna ha nincsenek velem. Tovább gondolva még néhány dolgot elraktam. Gyanúsan könnyen húztam be a cipzárt! Valamit itthon fogok hagyni! Természetesen sikerült is, de nélkülözhetőek voltak.

Végre minden kész! Indulhatunk........