Fárasztó dolog a stressz. Február van. Se tavasz, se tél. Még átmenet sincs. Várakozás van, hogy egyszer biztos ki süt a nap. Az ember meg csak beszürkül. A mindennapi események ugyanúgy zajlanak, szinte nem változik semmi.
Sajnos a stressz a modern ember betegsége. Sokat olvastam erről, itt és itt egy kicsit bővebben ti is olvashattok, sok okosság van ezeken az oldalakon. A stressz szó nagyon sok irányból megfogalmazható. Érint időst, fiatalt egyaránt. Az ártalmas stresszből fakadhat:
- bizonytalanság, nehéz döntéshozatal
- függőség
- túlzott aggodalmaskodás
- bizalmatlanság
- feledékenység
- álmatlanság
A lényeg, hogy az embernek ki kell magából adnia a problémáit. Egy idő után nem a probléma a probléma, hanem, hogy hogyan titkoljuk mások előtt, magunk erejéből hogy oldjuk meg. Aki agymunkát végez, el kell fáradnia testileg is. Ha megpihen, és/vagy egyedül van, attól még az agya a problémákon, a gondokon kattog. El kell terelni, elfáradni, hogy ne tudj gondolkodni.
Elvagyok a világban, végzem a napi rutint, vágyakozok. Egy-egy esemény zökkent ki saját kis világomból. De csak röpke időre. Aztán minden elölről. Sok időm van, sokat is gondolkodom. Ez jót nem jelent nálam. Innen veszem észre magamban hogy túl sok bennem a feszültség, amit nem tudok kiadni magamból. Nem elég elfáradni agyilag a mindennapi munkában, kell valami más is. Levezetni a stresszt, a felgyülemlett érzéseket. Decemberben a vizsgák és az edzés sem volt összeegyeztethető, aztán meg jöttek az ünnepek. Január óta viszont egy végtelen mókus kerék az egész. Nem elég a hétvége a kikapcsolódásra. Naponta kell valami, amitől fel tudok töltődni.
Ezt nekem egyrészt a sportolás jelenti, másrészt a barátaim. Futás vagy edzés, az mindegy. Ne tudjak gondolni semmi másra csak arra hogy a gyakorlatot, vagy a km-t végig kell csinálni. És tényleg jó, jobb... Higgyétek el! Másodiknak direkt nem a családot írtam. Ők, nekem az életem olyan részét képezik, amit nem tudok szavakba önteni, ebben a témakörben. Mindennél fontosabbak, de nem elég ha csak Ők vannak. A legjobb barátaimmal napi szinten kapcsolatban állok, de igazán beszélgetni csak személyesen lehet. Csendben ülnek velem szemben és hallgatnak. Félre teszik a saját problémájukat, hogy nekem jobb legyen, legalább azzal, hogy meghallgatnak, és megértenek. Anno azért is indult a blogom, ha éppen nem jött össze egy találkozás, akkor bejegyzést írtam. Magamra szerkesztve Karinthy szavait: "Ha nem tudom elmondani senkinek, elmondom hát mindenkinek." Aki ismer, annak azért, aki nem, annak meg azért. Jó kiírni magamból a gondolatokat, megosztani a velem történteket, még ha nem is érdekel sokakat. Nem is várok rá válaszokat, nem akarok senkit meggyőzni az igazamról. Vannak esetek amikor jó önmagamnak, de a világ felé kinyilatkoztatni. Sok bejegyzést elkezdtem már, de nem fejeztem be, vagy félbe hagytam, aztán folytattam, végül mégsem tettem közé. Kiírtam magamból, megnyugodtam, túlléptem rajta. És ez jó!
A stresszt modern emberek, mi találtuk ki, magunknak is kell megoldani. Megszüntetni nem tudjuk, akkor pedig le kell vezetni. A legjobb megoldás a változtatás. Változtatni az életvitelünkön, kizárni a stresszt okozó tényezőket. Mit ajánlok nektek?
1. Tegyél olyan dolgokat amiket szeretsz, amiben örömödet leled!
2. Tisztítsd meg az agyad, és irányítsd józan ésszel!
3. Naponta meditálj, vagy tarts néhány percet teljes csendben és nyugalomban!
4. Fogadd el a megváltoztathatatlan!
+1 durrogtass pukkanós fóliát, engem mindig boldoggá tesz :)
Szép napot mindenkinek!
Göndörke
Sajnos a stressz a modern ember betegsége. Sokat olvastam erről, itt és itt egy kicsit bővebben ti is olvashattok, sok okosság van ezeken az oldalakon. A stressz szó nagyon sok irányból megfogalmazható. Érint időst, fiatalt egyaránt. Az ártalmas stresszből fakadhat:
- bizonytalanság, nehéz döntéshozatal
- függőség
- túlzott aggodalmaskodás
- bizalmatlanság
- feledékenység
- álmatlanság
A lényeg, hogy az embernek ki kell magából adnia a problémáit. Egy idő után nem a probléma a probléma, hanem, hogy hogyan titkoljuk mások előtt, magunk erejéből hogy oldjuk meg. Aki agymunkát végez, el kell fáradnia testileg is. Ha megpihen, és/vagy egyedül van, attól még az agya a problémákon, a gondokon kattog. El kell terelni, elfáradni, hogy ne tudj gondolkodni.
Elvagyok a világban, végzem a napi rutint, vágyakozok. Egy-egy esemény zökkent ki saját kis világomból. De csak röpke időre. Aztán minden elölről. Sok időm van, sokat is gondolkodom. Ez jót nem jelent nálam. Innen veszem észre magamban hogy túl sok bennem a feszültség, amit nem tudok kiadni magamból. Nem elég elfáradni agyilag a mindennapi munkában, kell valami más is. Levezetni a stresszt, a felgyülemlett érzéseket. Decemberben a vizsgák és az edzés sem volt összeegyeztethető, aztán meg jöttek az ünnepek. Január óta viszont egy végtelen mókus kerék az egész. Nem elég a hétvége a kikapcsolódásra. Naponta kell valami, amitől fel tudok töltődni.
Ezt nekem egyrészt a sportolás jelenti, másrészt a barátaim. Futás vagy edzés, az mindegy. Ne tudjak gondolni semmi másra csak arra hogy a gyakorlatot, vagy a km-t végig kell csinálni. És tényleg jó, jobb... Higgyétek el! Másodiknak direkt nem a családot írtam. Ők, nekem az életem olyan részét képezik, amit nem tudok szavakba önteni, ebben a témakörben. Mindennél fontosabbak, de nem elég ha csak Ők vannak. A legjobb barátaimmal napi szinten kapcsolatban állok, de igazán beszélgetni csak személyesen lehet. Csendben ülnek velem szemben és hallgatnak. Félre teszik a saját problémájukat, hogy nekem jobb legyen, legalább azzal, hogy meghallgatnak, és megértenek. Anno azért is indult a blogom, ha éppen nem jött össze egy találkozás, akkor bejegyzést írtam. Magamra szerkesztve Karinthy szavait: "Ha nem tudom elmondani senkinek, elmondom hát mindenkinek." Aki ismer, annak azért, aki nem, annak meg azért. Jó kiírni magamból a gondolatokat, megosztani a velem történteket, még ha nem is érdekel sokakat. Nem is várok rá válaszokat, nem akarok senkit meggyőzni az igazamról. Vannak esetek amikor jó önmagamnak, de a világ felé kinyilatkoztatni. Sok bejegyzést elkezdtem már, de nem fejeztem be, vagy félbe hagytam, aztán folytattam, végül mégsem tettem közé. Kiírtam magamból, megnyugodtam, túlléptem rajta. És ez jó!
A stresszt modern emberek, mi találtuk ki, magunknak is kell megoldani. Megszüntetni nem tudjuk, akkor pedig le kell vezetni. A legjobb megoldás a változtatás. Változtatni az életvitelünkön, kizárni a stresszt okozó tényezőket. Mit ajánlok nektek?
1. Tegyél olyan dolgokat amiket szeretsz, amiben örömödet leled!
2. Tisztítsd meg az agyad, és irányítsd józan ésszel!
3. Naponta meditálj, vagy tarts néhány percet teljes csendben és nyugalomban!
4. Fogadd el a megváltoztathatatlan!
+1 durrogtass pukkanós fóliát, engem mindig boldoggá tesz :)
Szép napot mindenkinek!
Göndörke