2016. január 11., hétfő

Lopott idő

Forrás
A film, mely egyfajta disztópikus jövőképet mutat be, melyben fizetőeszköz az idő. Kicsi hihetetlen, mégis realizálható a mindennapjainkban. Gondolj csak bele, ha nem pénzből, akkor az időnkből van a legkevesebb.

Nincs időmegyre többször hagyja el a számat ez a rutin szerű válasz.

Zajlik az életem, olykor pörgősen, olykor lassabban, olykor meg túlfeszítetten. Ez utóbbinál, van hogy a 24 óra sem elég, hogy legalább az aznapi teendőkkel végezzek, nem hogy a halogatottakkal is. Mindig azt gondoltam, hogy kézben tartom a saját dolgaimat, főleg az időmet. Korom előre haladtával ez egyre nehezebb. Azt gondoltam, hogy ezt is tudom irányítani, most meglepően tapasztaltam, hogy mégsem. Háztartás, munka, barátok, magánélet, építkezés, másodállás, satöbbi. Jó szervezéssel kézben tartható, de mindaddig nem vettem ezt észre amíg össze nem dölt minden mint a kártyavár. Egyszerű a recept: halogatott feladatok, állandó fáradtság, feledékenység. Tettek helyett is a hiszti van, amivel megint csak magamtól lopom az időt. És kész is teljes káosz a fejben, és magam körül.

Sok okos van aki megmondja neked, hogy oszd be hatékonyan az idődet. Nem titok, én is keresgéltem az interneten efféle tanácsokat, és vártam tőle a nagy megoldást. Miközben ezeket szemezgettem, rádöbbentem hogy akik irják ezeket egy kalap alá veszik az embereket, gondolván hogy mindenki életvitele egyforma. Így a sokadik olvasása után dobtam az egészet a fenébe, és gondolkodtam el mindezen a magam módján. Minden változás az első lépéssel kezdődik. Ez így elég sablonos, de ez a legideillőbb kifejezés. A változásokat mindig kicsiben, és a saját szintünkön tegyük meg. Sosem kell elsőre teljesen felforgatni a mindennapjainkat. A nagy volumenű változások legtöbb esetben a süllyesztőben végzik, pont mint az újévi fogadalmak. Épp ezért nem szeretnék hosszú felsorolásba kezdeni mit-hogy csinálj másképp. Ahány ember, annyiféle, de hiszem hogy ezzel a pár saját tapasztalaton alapuló tanáccsal az első lépéseket megtehetjük.

҉ Legnagyobb feladat tisztában lenni, hogy hol a határunk. Hamar összecsapnak a fejünk felett a hullámok, mert túl sok feladatot vállalunk be, mert mindent azonnal szeretnénk. Tudjunk magunknak, és másoknak is nemet mondani.

҉ Tudd mi mennyi időbe telik neked. Ott kezdődik általában a káosz kezdete, hogy nem számolsz megfelelő idővel. Ez a leggyakoribb hibám. Például a futásnál, hiába tudtam hogy maga a futás fél órát vesz igénybe, sose számoltam bele a készülődést, bemelegítést, végén a nyújtást, esetleg a zuhanyzást. Így már nem is fél óra az egész, hanem legalább egy, vagy több. Így persze hogy kapkodnom kellett, hogy behozzam a lemaradást. De ezt említhetném főzéskor, vásárláskor. Inkább mindenre számoljuk egy kicsivel több időt.

҉ Fontossági sorrend. Ezt sokszor nehezen vagy rosszul ítéljük meg, és azok a dolgok kerülnek halogatásba, amik ha elmaradnak később csak szívjuk miatta a fogunkat. Az sem mindegy, hogy sürgős vagy fontos, ezt figyelembe véve, előző napon gondoljuk át, melyek ezek, és így tervezzük meg a holnapot. Jobb mihamarabb ezeket letudni.

҉ Jó ha tudod, hogy nem vagy Terminátor. Szükséged van pihenésre, szórakozásra. Ezeket ugyanúgy tervezd be, mint bármilyen feladatot. Legyenek meg azok az órák, napok, amikor igen is kikapcsolsz, pihensz.

Ezeket figyelembe véve kezdek kikászálódni a káoszból. Lassan, mégis biztosan helyre áll a rend, ami nagyon, de nagyon régóta hiányzott.

Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése