2015.01.12.-én csatlakoztam a facebookon a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoportjába. A blogvilág ekkor nyílt ki igazán a szemem előtt. Rengeteg blogger és bloggerina alkot egy olyan csapatot, akik támogatják, segítik egymást. Jó érzés ennek a közösségnek a tagja lenni. Ezúton is köszönöm, hogy ott lehetek, hogy megoszthatok, hogy olvashatok, hogy olvastok. Mindezek által nekem is több a látogatóm, több az olvasóm. A blogmotor statisztikája is ezt mutatja.
Egy jó blognapló kialakításához viszont nem elég leülni és gépelni. Olyan írást kell kiadni a kezeim közül, ami ott marasztal másokat a képernyő előtt. Hisz erről szól a blogolás. Mindehhez viszont visszajelzésre, kritikára van szükség. Enélkül javítani, fejlődni nehéz, szinte lehetetlen. A kritika elfogadása nehéz feladat, szóljon akár személyes tulajdonságainkról, véleményünkről, környezetünkről, írásunkról. Senki nem akarja, hogy rávilágítsanak a hiányosságaira, negatívumaira. Jobb hinni, hogy tökéletesek vagyunk, és tudni, hogy mennyire nem. Az egoizmus harcol bennünk. Ebben az ügyben azonban be kell ismernünk, mások véleménye igen is sokat számít. Rá kell találni az olvasói körünkre és bennük magunkra. Lényeges viszont megkülönböztetni a rossz és a jó szándékú bírálást. Az építő kritika személyes fejlődésünket hivatott elősegíteni, el kell tudni fogadni. Az effajta kritikával írói értékeinket becsülik fel, nem pedig alá. Meg kell érteni a szavait, és a mögöttük álló értelmet.
Két nagyon kedves hölgy/lány hosszabban is megfogalmazta véleményét a blogommal kapcsolatban. Nagyon boldog voltam amiket írtak. Olyan tükröt állítottak elém, amit magam is láttam, de homályosan. Néhány sort emelnék ki a értékelésükből. Amit ezúton is köszönök nekik.
Letti: [...] Színes, személyes...alapvetően nincs vele gond...illeszkedik hozzád azt hiszem. [..] Az egyediséget még nem látom a blogodban, azt amitől a göndör fürtös más, mint a többi blognapló. Szerintem képes vagy jó irányba fejlődni.[...]
Írásaim jobb jellemrajzok, mint bármi más. A fogalmazás, a témák, az összeszedettség mind mind tükrözi személyiségemet. De a valódi személyiségemet? Szeretnék fejlődni, többet, jobbat és mindinkább magamat adni. Sokat teszek érte, hogy olyan olvasmánnyal szolgáljak, ami megfogja a látogatót. Még keresem a helyem és az utam.
Kezdetnek a blog aprócska névváltoztatásával indulok el az úton. A legutóbbi átalakulásnál is már érett változtatásra, de kellett egy löket, hogy meg is tegyem. Tündérmeséket elhagytam, bár most is hiszem, hogy életünk apró pozitívumai tündérmesévé tehetik mindennapjainkat, de a blogom még sem erről szól, hanem az én kis világomról. Göndör Fürtös Világomról.