Nagy erőkkel készülök, pontosabban készülnék a májusi futó versenyemre. Lassan egy hónap telt el az utolsó futó és aerobik edzésem óta, valami mindig közbe jön. És nem a kifogások, olyan dolgok amikből jobb, ha előbb kigyógyulok. Sport sérülések, húzódások, influenza, most meg egy bokaficam. Se futás, se edzés, kényszer pihenő. Ez nekem a krach.
A sport, az edzés az életem, mindennapjaim része, nélküle dúl bennem a feszültség, az evési kényszer, a rinyálási hajlam, na meg a türelmetlenség. Igyekszem megrázni magam, túllépni a kellemetlen dolgokon, és tenni a mindennapi dolgaimat, ahogy szoktam, de hiába újra és újra győz az idegbaj. Ha nem tudom levezetni a feszültséget, leginkább egy trehány döggé válok. Tunyának érzem magam, mert utálok lusta és egyben ingerült is lenni. Én, aki az életben mindenhol csak a jót látom, és pörgök ezerrel. Mindaz vagyok ilyenkor, aki nem akarok, nem szeretek lenni. Feloldatlan lelki feszültség szinte robbanásra kész. Minden idő kérdése.
A sport, az edzés az életem, mindennapjaim része, nélküle dúl bennem a feszültség, az evési kényszer, a rinyálási hajlam, na meg a türelmetlenség. Igyekszem megrázni magam, túllépni a kellemetlen dolgokon, és tenni a mindennapi dolgaimat, ahogy szoktam, de hiába újra és újra győz az idegbaj. Ha nem tudom levezetni a feszültséget, leginkább egy trehány döggé válok. Tunyának érzem magam, mert utálok lusta és egyben ingerült is lenni. Én, aki az életben mindenhol csak a jót látom, és pörgök ezerrel. Mindaz vagyok ilyenkor, aki nem akarok, nem szeretek lenni. Feloldatlan lelki feszültség szinte robbanásra kész. Minden idő kérdése.
Forrás |
Így hát, feszültség kezelek egy könnyed sétával és/vagy fotózással, az írással és nagyon sok zene hallgatással. Elterelem a gondolataimat, vagy épp kiírom magamból a sok trutyit, vagy hagyom, hogy a dalok mondják el helyettem. Már könnyebb, sokkal könnyebb.