 |
| Forrás |
Elkezdődött egy új korszak, egy újabb negyedévszázad. Ez más lesz. Miért? Mert felnövünk, s közben változunk. Változik személyiségünk, külsőnk. Változik az élet helyzetünk, és az érték rendszerünk is. Olykor észre sem vesszük, mégis lépést tartani mindezzel, nem könnyű feladat. Elvárások, megfelelések, döntések, lemondások. Nagy szavak és nyomasztóak, bárhonnan is nézzük. Úgy gondoljuk, ezek tesznek felnőtté. Igyekszünk felnőtt módjára viselkedni, mert ezt sugallja a környezetünk. Dolgozunk, túlhajszoljuk magunkat, mert ezt várják el, azért mert fiatal vagy. Letelik a munkaóra, hazaérve is csak a feladatok, a kötelezettségek várnak. Egybe folynak a hétköznapok, türelmetlenül várva a hétvégét, amikor lesz majd egy kis időnk feltöltődni.
Elvárásokkal és megfelelésekkel teli világban éljünk napjainkat. Rabjává válunk ezeknek a körülményeknek. Úgy érezzük, hogy magánéleti, netán pénzügyi kötelezettségeink, csakis lemondással, a kevésbé jó dolgok elfogadására kényszerítenek. Az első ami felmerül bennünk, egy új dolog kipróbálása előtt, hogy "mit fognak szólni?". Ez gátolja kibontakozásunkat. Az életünket jobbító tevékenységeket mindinkább háttérbe tesszük. Holott ez nem kell, hogy így legyen. Tegyük azt ami valóban boldoggá tesz bennünket.
Döntéseinknek egyre nagyobb súlya van, mely leterhel bennünket. Hibáinkat vállalnunk kell, ezért nagy nyomás a döntés hozatal. Akár kicsi, akár nagy dologról van szó. A mindegy is mindegy, csak ne nekünk kelljen dönteni. A rossz döntéstől való félelem, pontosabban a rossz döntés eredményétől való félelem, ami leláncol bennünket. Félünk segítségért fordulni. Tanácstalanul és kétségbe esetten igyekszünk kapaszkodni valamibe, mégis úgy hisszük, mindent nekünk, egymagunknak kell eldönteni. A világ kényszerít rá, hogy ezt higgyük. Attól, hogy segítségért, tanácsért fordulunk, nem vesz el belőlünk, nem leszünk kevesebbek. Ne féljünk dönteni, mérlegelni, tanácsot kérni. Megfontolásuk már saját feladat, mégis levesz abból teherből ami gúzsba kötne.
A felnőtté válás folyamatában fontos az önértékelés. Felejtsük el mit várnak el tőlünk, azt helyezzük előtérbe amit mi várunk el saját magunktól. Csak te szabadíthatod ki magad, ebből a rabságból. A társadalom, a környezet által felállított szabályokból. Ahányan vagyunk, annyiféle élet helyzettel kell megküzdenünk. Viszont nem kell, hogy ez a küzdelem, egy negatív jelzőként érvényesüljön. Tegyél a saját boldogságodért, abból a környezeted is nyer. Ez az önbizalom ösztönzőleg hat bárkire, amiből újabb erőt meríthetsz. Építsük napjainkat a boldog pillanatokra. A feladatokat lehet jókedvűen is megoldani. Ne csak a megoldandó feladatokat tervezzük. Építsük be a mindennapokba a szórakozás, a pihenés idejét is. Lelkünkben fiatalként is lehetünk érettek az élethez.
Szép napot mindenkinek!
Göndörke
 |
| Forrás |
