Nem rég töltöttem be azt az életkort amennyi mindig is akartam lenni. Se több, se kevesebb. Pont ennyi. 27. Felnőtt, mégis fiatal. Elérve ezt a kort mégsem tudom, hogyan is kellene gondolkodnom. Felnőttként, fiatalként vagy fiatal felnőttként?
"Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna."
A hosszú munkás hétköznapok, a slampos hétvégék, a semmitmondó ünnepek, mind rajtam hagyták a nyomukat. Nem mehetett így tovább.
Az élet mindig halad előre, a mindennapok nem állnak meg.