Kufi, kuffancs, nyuszi, malac, disznó, kecske, nagyfejű, cuci, szépségem, buldózer, fingós, mandula. Azaz Síva, a két éves bullterrier szuka. Pár bejegyzésben már említést tettem róla, de csak is róla még nem született bejegyzés. Születésnapja alkalmából íme.
Igen ez az a fura fejű kutya, vagy malac, vagy kecske - ki, minek látja először. Nem ítélek el senkit a külseje alapján, sem embert, sem állatot. Korábban viszont sosem tudtam volna elképzelni, hogy ez a fajta fog egyszer az udvaromon ugrálni. Körülbelül 3 éve jött a gondolat, hogy párommal közös kutyanevelésre adjuk a fejünket. Páromnak nem is volt kérdés hogy milyen fajta legyen, én pedig hagytam magam. Nekem mindegy volt, egykutya, szeretni fogom. Párom alább nem hagyó lelkesedése a fajta iránt, rám is átszállt. Az utcán, a tévében, az újságban bárhol megpillantottam egy bullterriert, hevesebben vert a szívem, izgatott lettem, és mindennél jobban akartam, hogy nekem is legyen egy.
2013. május 4. E napon született meg ő rosszasága. Az állatok bohóca. A legcukibb, legviccesebb, legszeretetreéhesebb, a legfingósabb, a legönfejűbb és a legnehezebben nevelhető kiskutyánk. A fura pofák és hülye ülések professzora. Amit ő tud, azt tanítani kéne. 2013. július 5.-án tőlünk alig 190 km-re utaztunk, hogy mienk legyen az akkor még 2 hónapos buldózer. Szerelem volt első látásra és fülharapásra. Bullterrier jellem vonás a fülharapás. Fétise a fül. Kicsit megnyalja, kicsit megrágja, és még piercinget is vállal. Első nap mikor nyakörv és póráz került rá izgatott volt az új dolog iránt, de amint kiléptünk az ajtón, úgy döntött ő nem megy sehova. Az első sétánk 4 méter volt. Aztán belejött. Mára már, ha csak a pórázt csörgetem meg, tudja mi következik és bakkecskéket meghazudtoló módon pattog a kennelben. Minden kis kutya lakásban kezdi nálunk. Kinek lenne szíve egy ilyen kis csöppséget kizárni, szépen lassan azért kiszoktattuk,. Szép kis kennelt és futtatót alakítottunk ki neki, melyben ő a császár. Olyan család voltunk akinél mindig volt kutya, de szigorúan az udvaron. Őfelsége erre is rácáfolt, bár napközben, éjszaka és a nap legnagyobb részét kint tölti, nehezen álljuk meg, hogy egy-egy délután ne a közvetlen közelünkben tartózkodjon. A házban, az ágyban, a helyemen.... Említettem, hogy a legnehezebben nevelhető fajta. Ezt megmondták más bullterrier tulajdonosok, a kutyasuli vezetői is. Tisztában voltunk vele, de sosem akartuk elhinni. Míg nem, több mint fél évünkbe telt (ez soknak mondható), hogy egy szófogadó kutyát neveljünk. Végtelen türelem kellett hozzá, ami nekem valószínű a második alkalomnál elfogyott volna, de a vőlegényem nagyon kitartó volt. Ül, fekszik, marad amikor csak szeretnénk, és ameddig meg nem unja. A visszahíváskor néha gellert kap és kipróbálja milyen a szabadság. De visszahúzza hozzánk a szíve. Vagy inkább a hasa. Sőt inkább a hasa.
Kavarog bennem két év minden gyönyörű élménye, több száz bejegyzés sem lenne elég. Így hát tovább beszéljenek helyettem a képek.
