2013. május 11., szombat

Hol van a sült galamb?

Ember tervez, Isten végez. Apró szösszenet a mai napból.


Reggel jó napnak néztünk elébe. Semmi hajtás, a napi rutin, dolgunk végeztével a jól megérdemelt pihenés. De nem mindenki gondolja ugyanúgy. Valaki igyekszik, hogy minél hamarabb lazíthasson, míg más a többiekre fittyet hányva a saját tempojában végzi feladatát, mert neki nem számít hogy mikor jön a pihenés. Nem értem ezt az álláspontot.

Minél jobban akarunk valamit, annál később kapjuk meg. Minél jobban teperünk, annál több akadály merül fel.  Ha nem teszünk semmit, csak várjuk  hogy sült galamb majd a szánkba repül, az annál bosszantóbb ha nem úgy jön össze. A legrosszabb ha tehetetlenek vagyunk, ez mindennél bosszantóbb.


Ma megtapasztaltam, ha én szeretnék valamit, akkor nem bízhatok bárkiben. Mindenkinek meg van a maga feladata. Az én dolgomat, tervemet se végezheti el más, és én se másét. Legalább is nem minden esetben. Ha segíteni nem tudok, akkor megteszem azt hogy nem hátráltatom. Mégis szerencsésnek mondhatom magam, mert mindenhol körbe vesznek olyan emberek akikre bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok. Akik segítenek véghez vinni. Hálával tartozom ma nekik. Nekik szól ma ez a bejegyzés....


Szép napot mindenkinek!

Göndörke