Célok, az álmok mindig motiválnak, de meddig? Meddig vagyunk képesek fenntartani a kezdő lelkesedést, és miért fárad bele a ember?
Kezdetben minden megteszel, akár erődön felül is, hogy elérd a vágyaid. De ha nem látsz változást, nem látod az eredményt akkor feladod. El kell eldönteni magunkban, hogy jobb feladni, visszatérni oda ahonnan elindultunk, hallgatni a kritikát, eltűrni a fájdalmat, elviselni változatlanságot. Vagy az áhított célt elérni. Az nem megoldás hogy elfogadjuk hogy nem vagyunk képesek változni, változtatni. Lehetetlen nem létezik, csak tehetetlen. Senki mást nem kell legyőzni csak is önmagunkat. Miért nem hiszünk magunkba? Legyél jobb önmagadnál, bizonyíts magadnak, de ne másnak. A saját értékrendedhez, ne a mai torz emberképnek. Beleesik az ember abba a csapdába is hogy önmagában keresi a hibát. Olykor nagyon nehéz véghez vinni az álmokat. De ha eléred, annál édesebb a dicsőség.
Mikor felállítok magam előtt egy célt arra gondolok milyen jó lesz ha végig csinálom. Legyen ez sport, tanulás, magánélet, munka. Én ezt tartom mindig a szemem előtt, nem azt várom hogy mihamarabb vége legyen, hanem hogy oda érjek el, ahova szeretnék. Nem mondom azt hogy soha nem adtam fel semmit, de azok megtanítottak arra hogy soha nem szabad feladni. Sokkal jobban bosszant ha feladom, mert később kezdhetem az egészet előröl. Ha lankad a lelkesedésem akkor más irányt vetek. Nem mi magunk, hanem az általunk választott módszer a rossz. Másik oldalról kell megközelíteni a célt. "Már sok módszert kipróbáltam, és semmi nem segített!" - hallom sokszor. De a sok, nem jelenti a mindent. Persze, az egyszerű mindig könnyebb, és gyorsan várjuk az eredményt. Az életben semmi nem így megy, ami könnyen jön, könnyen is megy.
Amíg követem az álmaim, addig érzem hogy élek, és van miért élnem!