Mostanában nagyon népszerűek a használt ruhás üzletek. Sőt mi több már lassan trendi lesz ott vásárolni. Sok véleményt, beszámolót, bejegyzést olvastam már ezek vásárlásról, a turkálásáról. Gondoltam én is megosztom veletek a saját történetemet.
Egy-két éve csöppentem bele a turkálók világába. Korábban csak kóstolgattam Ha bementem egy turkálóba szinte már jöttem is ki, kinek van annyi ideje válogatni. A vásárlásaimat is úgy terveztem hogy tudtam mit akarok és azt kerestem. Ha nem volt, tovább álltam. Egy alkalommal a legjobb barátnőm Edina, mesélte hogy milyen olcsón, milyen jó holmit talált egy turkálóban. Edina nagy művelője ennek, képessége van a legjobb holmik megtalálásában. Ehhez érzék kell! és neki van és már gyakorlata is. Irigykedtem is a szerzeményeire. Ez így nem mehetett tovább, nekem is ki kellett próbálnom. Így hát én is betévedtem egy turiba. Nem volt nagy élmény, a ruharengeteg megrémisztett. Vettem egy nagy levegőt és azért végig futottam a sorokon. Égett bennem a vágy hogy én is akarok valamit venni. Lekaptam egy rövidnadrágot, felpróbáltam, kifizettem, az enyém lett. Nem volt olyan érzés mint vártam. Aztán napról napra egyre többször bekukkantottam. Nem emlékszem pontosan hogy, de azon kaptam magam hogy egyre jobban kiismerem magam a boltban, és az eladó nénivel is sokszor elegyedek beszélgetésbe. Néha csak körülnéztem, olykor vettem egy-két ruhadarabot.
Egy napon vásárolni indultam a párommal egy közeli nagy városba. Megláttam egy nagyobb turkálót, és éreztem a késztetést, a hívogatást, hogy nekem oda be kell mennem. Belépve a ruhák tömkelege már nem elrémisztett, hanem a lehetőségeket láttam benne. Nem tudom hogy mit vettem, de emlékszem hogy nagyon örültem neki, és nagyon büszke voltam magamra. Hazaérve már dicsekedtem is Edinának hogy: "nézd csak mit vettem! és találd ki mennyiért?!. Ezt így folytatván már-már versengtünk azon hogy melyikünk tud olcsóbban vásárolni. A versengésen túl vagyunk. Együtt és külön-külön is sokat járunk turkálóba. Már-már azt tartjuk "kínosnak" ha rendes boltba téved az ember. Mindketten fanatikus turisok vagyunk. Ez is olyan mint a drog, ha egyszer rászokik az ember nem tud menekülni, már csak azért sem mert a kereskedők is ráéreztek hogy ez mekkora üzlet, így minden utcasarkon találni használt ruhát. És nem lehet csak úgy elmenni mellette.
Megérezve az e fajta vásárlás ízét, már interneten is rengeteget keresgélek és képes vagyok bármilyen időpontban, bárhova elmenni az áhított ruháért. Ahogy egyre többet vásároltam a ruháim csak úgy kifolytak a szekrényből. Kezdetben olyat is megvettem amit aztán nem is hordtam, vagy nem próbáltam fel vásárlás előtt így nem lett jó rám. Megoldást kellett találnom a szekrényeben felhalmozott "egyszermajdjólesz" ruhák megszüntetésére. Ezért mikor nagy rendrakás van a szekrénybe akkor kiszortírozom a nem hordottakat és eladományozom. Ezzel is meg van a napi jó cselekedet.
Turkálóba nem úgy megy az ember, hogy valamire szüksége van és azt keresi. Így nem lehet, mert úgyse lesz. Ez Murphy-törvény. Az ember kincset is csak akkor talál, ha nem számít rá. Ekkor a legfelemelőbb az érzés is.Szép napot mindenkinek!
Göndörke
Göndörke